Második élet, második fűnyírás ma és második blog, mert az elsőt egyszerűen nem tudtam kezelni.. valszeg gyári szőke lehetek.
Talán most.. becopy+paste-elem az előző blogom első bejegyzését (mert hogy addig jutottam:)
Hát itt vagyok...
Hogy meddig és van-e értelme, azt nem tudom. De szükségem van rá, hogy leírjam, ami bennem van. Őrület, hogy én, aki órákat tudok szövegelni bármiről, megnémulok, ha valami bánt.. klassz lehet annak aki ezt simán kibeszéli magából.
Tudom h aki naplót ír, csak úgy,magának az magányos. Hát ez van...
Tudom h aki naplót ír, csak úgy,magának az magányos. Hát ez van...
Fura érzés válni.. így két évtized után.. Rengeteg ismerőst láttam, ahogy gyűlölettel szidja az exét, de bennem semmi ilyen nincs. Én tudom, milyen értékes, rendes pasi.. és neki van a legszebb teste a világon. És mégsem tudunk együtt élni, pedig ő is szeret. Szar ügy h szeretni nem elég.
Emésztgetem az új helyzetet. Bizonyos fokig élvezem is.. a szabadságot, hogy kevesebb házimunkám van, hogy senkinek nem számolok el semmiről.. sok azért a jó benne. Csak ne lennének néha azok a rossz gondolatok.. hogy most már egyedül maradok..
Azért az eszem azt mondja h nem, mindig vonzónak találtak a férfiak. De vajon az elég?