Some days are shockingly different from your expectations.. some events throw you again... some nights you find you really need a lot of wine to get over this and forget.. then you realize some wounds never heal and certain scars never fade away...
Though you felt they'd done this a long while ago...
Nem írok ide többet. Nem azért írtam, h olvassa valaki. Főleg nem azért h valaki, aki nagyon jól ismer, olvassa. Magamnak írtam, kiírtam magamból a jót, a rosszat. Terápiás jelleggel.
Kerestem egy másik helyet. Nem fogod megtalálni:)
Néha azt érzem, h mindenki a legközelebbi családtagjaim is csak egy határozott, töretlenül sikeres, gazdag nőt lát bennem, aki arra való h ott legyen a háttérben és fizessen. Hiszen tud. Mindig mindent tud. Másokat meg kíméljünk meg, mert ők nem tudják ezt.
Szarul tud esni:(
Tervek vannak, jönnek az újabbak. hihetetlen gyorsasággal:). Megnéztem ma az irodát, amit egy ideje tervezek. Gyönyörű, de annyira más funkcióra tervezték, hogy biztosan nem alkalmas arra, amire én szeretném. Kár, rengeteg parkolóhely, gyönyörű kilátás, üvegfalú open plan office.. döglesztő iroda lenne..
Nem szeretem az időzített bombákat. Pedig jól tolerálom a hirtelen helyzeteket. De nem szeretem ha hátba támadnak, ha valaki megbízhatatlan.
Hányszor éreztem már ezt? Hogy a földről kell talpra állni? És hogy közben nagyon félek belül? Sokszor:( DE mindig erőt vettem magamon, mindig sikerült és mindig erősebb lettem ettől.
Hiszem h egyszer lesz valaki, akire rá lehet bízni magam, mert nem él vissza vele. (190 centis lesz és kanadai:)
Én sajnálom Steve Jobs-ot, de kezdek lehidalni h vele van tele minden hírportál, az aradi vértanúkról meg említés sincsen.. micsoda értékek nélküli nemzet vagyunk mi:(. Nem szoktam, nem érdemes a múlton merengeni, de azért ez így mégis hálátlan és igénytelen viselkedés, akinek nincs múltja, annak értéktelen a jelene is. Az egyik helyi média szerkesztőjét leszúrták h hiányos a hírportál október hatodikán: nem, nem Aradot hiányolták hanem egy buta térségi fesztivál hírét...
Nem hiszem el:(
If you really want a break through and zoom up the international popularity & celebrity list, you must meticulously plan the time, venue and audience to show your talent. It is also of key importance to insure they have their cameras handy to record the big hit. My recipe is a success: slide down 3-4 steps in Piazza di Spagna somewhere half way the place at noon on a sunny day, landing on your bottom; petrified as you are scream… all the 3-4 hundred people taking photos looking up and down the famous staircases will be watching youJ. Even minutes after the live show a pretty blondie will ask if you are okay and if anything hurts…
Okay, I’ll go check my views on youtubeJ
... of I don't know who, but I enjoy it. Today's quite a good riddance of my usual life, I do need this. I feel so heavily burdened with loads of affairs... Martin, his extreme addiction to the computer.. our day-to-day debates, figths, tricks, swindles pro and contra the pc.
And Bali, like a bomb, you never know when he will explode.. sometimes very agreeable, easy to get along with, funny and sensitive and helpful.. then suddenly he loses controls, swears like hell, he is physically stronger than I am... and now he is at home, granny couldn't cope with him and I don't even know what exactly happened.. cos my ex, who is said to do his best for me is worse than all of them, completely ruining my energy and vitality reserves.
I'll think of Rome only, nothing else. At least for today:)
Az éjszaka nem volt tökéletes, felébredtem a saját köhögésemre, de a reggel egy csoda volt, forró kávé a szobában, vettem tegnap tejet; utána lassú készülés, közben mnet a Szívek szállodája (hála TiminekJ), utána, átsétáltam a kávézóba reggelizni, aztán jött a buszom. Annyira időben voltam h plusz egy megállót mentem. Veszek holnapra egynapos buszjegyet és körbebuszozom az egész várostJ. Rájöttem h szeretem Rómát!!!!
A Tiberisnél leszálltam a buszról, besétáltam az irodába.. Óóóóóóóóóóóó, de laknék itt, gyönyörű!!!
Szia anya.Az szar ha el ment a hangod mi jól vagyunk nem sokára tanulok stb puszii!
Ja, jut eszembe, tényleg elment a hangom. Ma már relatíve használható, csak szörnyen csúnya és fáj, tegnap viszont úgy sétáltam ,mint egy néma. Ma megyek buszozni, őrülten élvezem itt, aztán be a szupermarketbe a B&B mellett:)
Írt a másik is, ha nincs itthon, sokkal többet tudok róla:)
Reggel egy órával hamarabb odaértem a meeting place-hez. Képtelenség kiszámítani mennyi idő a busz, melyik busz... de isteni kaland volt, most már tudom, a 913-as busz jár a B&B-m és a partner irodája között:) Innen indul vissza a Piazza Cavourról pont:)) Mivel volt még idő, két perc séta a Tiberisig, ott egy édes kávézó, kint az utcán asztalokkal.. átolvastam a munkaanyagot megint, sütött a nap, virágos pántos ruhában ültem, piros kis saruban, tiszta nyár, gyönyörű:). Pasihegyek álltak meg és néztek:) Ez Róma, igen:)
Hát itthon újra... lázasan, és kicsit csalódottan, mert az egyik fiam nem hogy nem várt haza, de nagyon rondán viselkedik/viselkedett. most kúrálom magam, mert a munkát nem érdekli h én amúgy szarul vagyok. Vár egy halom mosnivaló, a gyerekem holnapra össze kell készíteni, mert megy Lengyelországba. és anyaként mostanában nem nagyon sikerült beletenni a dolgokba azt, amit kellett volna:(((
De Belfast/Dublin jó volt, élveztem:)
.. de időm semmi, egyig írtuk a kollégámmal az egyik project beszámolóját. Nem azért, aminek a találkozóján vagyunk most. Panaszra azért semmi okom, a tegnap délután hihetetlenül feltöltött. A puccos, jól sikerült konferencia után megnéztük a city hallt belülről, valami gyönyörű. Készültek fotók, ahogy a polgármester székében ülünk, sokat röhögtünk közben:). (25 éves polgármesterük van!!!! De nagyon rátermettnek tűnik.)
Utána kaptunk 2,5 óra kimenőt, én meg az első sarkon leráztam a srácokat; ők úgyis sörözni akartak. És bevetettem magam.. először séta, imádom ezt a várost, utána egy könyvesbolt, a fiamnak kerestem pszichológia könyvet, de legalább egy órát olvasgattam egy könyvet amit megvettem magamnak. Utána egy igaz cheesecake, forró tea egy édes kis kávézóban a Queen's Arcade-del szemben, nagyon hangulatos volt. Persze bejártam pár boltot és bár nem terveztem vásárolni, most mégis sikerült: a gyerekeknek szánt csoki mellett vettem magamnak egy új kávés bögrét, ez totál nekem való, ez áll rajte: Keep calm and carry on, és egy nagyon édes nyakláncot is. Nem jellemzően vásárolok magamnak, de az biztos, hogy most sok-sok boldogsághormont termelt önmagam ajándékozgatása:)
Isteni elmenekülni otthonról, ide főleg, szeretem Belfastot is, Dublint is, ez utóbbit nem olyan régen. A reptéri 'románc' megviselt, bár románcnak nem nevezhető, csak jól alliterál. beálltam chek-inhez, amikor rám köszönt, hátulról, azt hittem infarktust kapok, úgy megijedtem. Mielőtt átmentem a vámon, egy fél órát beszélgettünk, minden áron meg akart vacsiztatni, végül vett nekem egy kapucsínót. Nem bírom az érzést, ahogy tönkre teszek másokat, többször nem tudta kontrollálni a könnyeit:(((((( Én annyira nem akartam fájdalmat okozni:((((( a 1nagyon szépen kérlek, próbáljuk meg még egyeszer' több tízszer elhangzott:((((
Nem tudom, mi lett velem, tele voltam a vággyal h szeretetet adjak, hogy egy férfit boldoggá tegyek, etc. Lenne kit, és nem is vagyok közömbös iránta, de itt belül valami megkövesedett... A gyerekeimért tudok lelkesedni, a munkámért, utazásokért, könyvekért.. megtanított az élet egyedül lenni, és rájöttem, ez nekem jobb, mint valakivel. Nem akarok antiszociális lenni, mindenkivel jól kijövök, de szeretek egyedül aludni, szeretem a szabadságomat, nem, nem , nem akarom h bárki is ezt elvegye, lekorlátozza. Remélem, ez múlni fog, mert mégis csak akkor ideális a szitu, ha párkapcsolatilag is rendezett.
Írtam egy hosszú bejegyzést... de nem merem publikálni...
Majd összeesek.. van még munkám, de szerintem elmegyek aludni. Nem tudom hogy lehetek ilyen őrülten fáradt.
Huh, jól összekutyultam az életem... mi lesz ebből?
Remélem az idő mindent megold, nem kell mindig előre gondolkozni és előre tudni mindent. Akkor carpe diem, éljünk a mának:)
Kezdek euforikus lenni: bő egy hét és Dublin, sőt Belfast, nagyon várom, bár tiszta rohanás lesz. Utána Róma, egyedül, de azért is jól akarom magam érezni, remélem sütni fog a nap, viszem a szexi, kivágott ruháimat. Vettem egy gyönyörű magassarkút, alig várom h felvegyem:) (Buta női örömök, tudom:)
Meló van, megyek, ittam egy kávét, hogy bírjam. Lehet h egy almát is eszem... ennyit a testi élvezetekről mára:)
És megint fáradtan. Jó a kis piros plédbe burkolózva ülni itt. Kaptam egy halom újságot, itt egy halom meló és majd kifekszem a forró vízben is...
Érdekes nap volt, egy nő utánam kiabált egy meetingen: Te nem tudod, h ki vagyok , de én tudom h te ki vagy:) Szakmai konzultációt akart.
Volt egy üzleti találkozóm az egyik helyi mágnással. Óvatosan próbálok vele üzletelni, de valamilyen szinten szórakoztat is ahogy rám néz. Amikor bementem az irodájába, adott egy puszit, teljesen meglepett képet vágtam, meg is jegyezte, h elnézést, neki ez a a legjobb a velem való munkamegbeszélésben:)) Nem vagyok szívbajos, egy kedves mosollyal közöltem h nekem alapvetően érdektelen h a számomra gyümölcsöző üzleti kapcsolatoknak mi a motivációja:)))))))))))))) Azon is majdnem behaltam, amikor azt mondta, h úgy érzi egyforma az üzleti stílusunk. Az enyém az övével... a város egyik leggazdagabb embere szájból ezt hallani:)))) Hát jó lenne olyat alkotni üzletileg mint ő:))
Na, ideje teregetni...
Úgy örültem reggel, hogy még felvehettem a könnyű, fehér nyári ruhát. Annyira erotikusan áttetsző.. semmi sem látszik, de sok mindent sejtet, gyönyörű:)
Végre, lassan, mintha kezdene kevésbé káoszos lenni a rendszer, bár továbbra sem unatkozom nap közben, de ár nem érzem, hogy ezer teendőm van... csak száz:).
Voltam szülőin, 11-es a fiam, mégis most először futottam össze ott egy apukával, aki egy partnercég vezetője. Annyira nézett kezdettől fogva, hogy amikor egyszer egy szakmai rendezvényen is ott volt, Attila készült felrúgni, pedig én nem hoztam ezt szóba. Csak nem lehetett nem látni. Fura, hogy két éve egy osztályba járnak a gyerekeink, bár az tény, szülőiken főleg anyukákat látni.
Holnap is szülői... most a tanulástechnika kurzusé, kezdem unni már ezeket, szeretnék egy normális, főzős délutánt a kicsikkel. Igaz, ők láthatólag jól elvannak nélkülem, csak nekem lenne igényem közösen időt tölteni. Legalább az esti gyümölcsevés megmaradt a programban; közben elmesélik, hogy mi történt aznap.
Olyan jó, hogy még lehet nyitott ablaknál aludni és nyári ruhát venni.. vajon meddig még...
Tele vagyok melóval és nemsokára céges kurzus.. de asszem lezuhanyzom előtte, a régi mailekbe belelapoztam és nem térek eszemhez...
..és kialvatlanság.
Ezt érzem. Mindig próbálok előre nézni, de akaratlanul bele-beleütközöm a múltba. A Gmail majdnem tele, 98%-ra, így nekiálltam törölgetni: a legrégibb, 2005-ös leveleket, amiket én küldtem. Épp csak rápillantottam az épp kijelölt 50-re, amikor belekadtam egybe, én írtam az exemnek. Idézek:
"Tudod, milyen várni, mindig várni, hogy hátha ma, magadtól megkívánsz?
Tudod, milyen sírva elaludni, mert megint meccset nézel? Nem tudom eldönteni, enniyre unalmas vagyok, hogy minden egyes napon minden egyes meccs érdekesebb, vagy direkt ezt használod alibinek hogy ne legyen alkalom sem..
tudod, milyen felébredni rá, hogy mellémbújsz és alszol? és forgolódni, sírni, és érezni, hogy kívánlak de megalázottságtól képtelen lennék megint hozzád nyúlni.. "
Ez csak az eleje....
Azóta, hogy tavaly az aktuális nője közölte (sok-sok egyéb infón kívül azt is), hogy ő maga tudja h voltak előtte más nők is.. azóta tudom, hogy hazugság volt 20 év. Már nagyon sok olyan jel van a fejemben, amin akkor átléptem. Talán így volt jó, így kevésbé fájt és a gyerekek kicsik voltak. Bár.. így 20 évig porba alázott és mostb elvette a múltamat.
Én tudom, hogy tisztességnek, etikának csírája sincs benne. Tavaly, amikor vissza akart jönni először, a gyerekei életére esküdött, h nem volt kapcsolata azzal, akivel volt.. az én gyerekeim életére!!!!!! Gyűlöltem az ilyen esküket mindig is.
Én tényleg azt hittem, h olyan nincs h valakit évekig csalnak és az nem jön rá... csak ha az illető végtelenül buta vagy érdektelen. Érdektelen nem voltam.... mi marad:((((
Mennyire megalázó, így utólag is mennyire... tényleg remeg a torkom és hányingerem van.
Kellemesen hűvös reggel, bár süt a nap, egyenesen be a nappaliba a nyitott erkélyajtón keresztül; a szél fújja a függönyt. Leültem a laptophoz a nagy bögre kávéval, idilli a csend.
Vár egy halom megválaszolatlan email, és ilyenkor lehet nézelődni kicsit még. Este. elalvás előtt a kicsi neki állt házit írni, velem konzultált közben és amikor félig aludtam, még simogatta a fejemet, hogy be kell csomagolnunk a könyveket.
Mégis volt séta az ex-szel.... megdöbbentem rajta, amikor keresett, épp gondolkoztam, hogy kit hívjak sétálni. Van kit, de van akit , bár jól esne, nem praktikus, félreértené.
Az éjszaka a szokásosnál is mélyebb és szaggatottabb volt: őrült álmok, ébredés, visszaalvás, és ez újra megint nem tudom hányszor. Emlékdarabok a fejemben: az unokatesóm, aki megjelent itt és az orrom elé tartott egy kinyomtatott emailt, amiben visszaigazoltam, hogy nálunk aludhat. (Agyamra ment az utazás:)). Aztán az ex ex-nője, aki kijött egy vadidegen földszintes házból és az orrom elé tartotta a telefonját, amiben szerelmes sms-hegyek voltak az exemtől. Meg akartam mutatni az én telefonom, de abban egy darab sms nem volt.. Aztán a rádöbbenés, hogy már rég a plázában kellene dolgoznom, de egész máshol vagyok és mást csinálok.. Hát jó, hogy reggel van:))
Feltölt ez a nyugalom. Csak a madarak hangját hallani; néha-néha van egy autó csak.
Őrülten szeretek élni:)
Majd múlik, csak vannak szituk:)
Egy barátom rám köszönt cseten; épp amikor mondtam a kicsiknek h ideje kikapcsolni a gépeket. A srác másfél éve csalja a feleségét, nekem elmesélte több, mint egy éve. Én tudom csak. Sosem bántanám a barátaimat, de meg szoktam mondani, amit gondolok. Mert most megemlítette, hogy szerinte kezd a felesége valamit sejteni, és hogy mit kellene neki hazudni..
Úgy döntöttem, elmondom neki, amit megéltem tavaly. Tudta persze, nagy vonalakban. Azt mondtam, el amit akkor senkinek. Azt, hogy hányszor jöttek az öngyilkos gondolatok, hogy mennyire csúnyának gondoltam maga, hogy azt hittem, soha senki nem fog szépnek találni többé, hogy milyen érzés, ha az akit szeretünk ránk se néz, mindig valahol máshol van, nincs egy kedves szava.. És hogy az emberi méltóságát nem szabad elvenni senkinek. És hogy remélem, a feleségének van valakije, aki bizonyítja, hogy szép és szeretni-való.
És bőgtem, miközben ezt leírtam. Mert bár rég elmúlt és köszönöm, istenien vagyok, ez a rohadt seb mindig-mindig felszakad.
Talán kicsit megütközött rajtam, cseten nehéz ezt érzékelni. De erre jár 15-e körül, és akkor egyet beszélgetünk. Nem ismerem jól a feleségét, de nagyon sajnálom:(
Fura az anyatermészet: simán boldogságérzetet termel, ha megetetem a gyerekeimet:). Ez a boldogság könnyen megy: mindig éhesek:). Itt volt a nagy is, jó volt együtt enni. Hajlamosak a gyerekek külön intézni ezt, pedig magányos érzés egyedül enni.
Úgy élvezem, hogy süt a nap és annyira beleéltem maga, hogy este sétálunk egyet az ex-szel a völgyben - hívott ugyanis. Hát megszívatott, megint, ki tudja hányadszor... tudom, egyébként, mert van agyam, h én vagyok a hibás, mert még most is tudok neki hinni. Nagyon dühítő, úgy rángat ahogy akar, közben meg nyafog, hogy nem kapott esélyt.. hát azt gondolom, én nem kaptam esélyt, mert soha a megbízható, empatikus hozzáállásomért nem járt ugyanez cserébe. Most itt ülök és azon gondolkozom h hova menjek és kivel... Utálok moziba egyedül, az csak házas koromban fordult elő.
Kelek korán (remélem), kávé; utána gyorsan összedobálom ami kell: pléd, innivaló, könyv, és irány a stég, 2-3 órát kifekszünk bikiniben olvasni!!!!!! Isteni kikapcsolódás lesz:))
..ha lenne két percem.. ennyit életemben nem dolgoztam, úgy érzem. A hullámok a fejem fölött.. este meg fekszem a hintaágyban, együtt vacsizom a kicsikkel, könyveket foglalok be, stb. De ma szülői, vasárnap meló, hétfőn új kurzus vidéken, kedden szülői, szerdán megbeszélés-hegyek....
Megpróbálom megállni, h szombaton ne dolgozzak. Ha sütni a nap, lehetne egy utolsót úszni. de jó lenne.... Vagy csak valahol bikiniben feküdni egy könyvvel a stégen...
