Hogy imádtam korábban a hétfőt.. mert egy kis szabadságot adott a családi kötöttségektől. Ma már ez is csak egy nap. Szeretem, minden napot szeretek, csak meglepő milyen más érzések töltenek el bizonyos dolgokkal kapcsolatosan... Mennyire utáltam, hogy időnként az exem belenézett a telefonomba, a laptopomba. Nagyon nehezen viseltem az intimszférám megsértését. Azt hittem, hatalmas szabadságérzettel fog járni a kontrollálatlanság. Végül is, nem panaszkodom, kellemes.. de az eufória elmaradt:)
Az viszont kellemetlen, hogy nincs kivel színházba menni... a kettes sorszámú gyerekre általában lehet számítani, de Az operaház fantomja nem érdekli. Teljesen ciki felajánlgatni ismerősöknek, hogy nem akarnak-e velem jönni a Madáchba... És akkor még nem is említettem a céges meghívást, amin illene megjelenni, vagyis üzletileg előnyösen hangzik. De a meghívón ez állt: 'Szeretettel meghívjuk Önt és partnerét'.. most ehhez honnan szerezzek egy pasit?:)
