Hogy tudok ilyenkor álmos lenni... korábban éjfél előtt nem feküdtem le. Igaz, reggel hatkor nem lehetett volna úgy kirobbantani az ágyból, mint mostanában. Fura ez az egyedül alvás. Eleinte a franciaágy közepén aludtam, de utána az volt az érzésem, hogy mindig egyedül maradok benne, ha eltehénkedem az egészen.
Sosem voltam szingli. 17,5 évesen megismertem egy Adoniszt. Nem lehetett nem imádni. Olyan igazi első volt minden értelemben. Sok-sok éven át fel sem tűnt, hogy léteznek más férfiak is és el sem tudtam képzelni, hogy a gyönyörű testű Adonisz miért egy ilyen átlag nőt vett feleségül és nem valami bombasztikus Barbit. 30-32 éves koromra aztán rendeződtem önértékelésileg, és már nem hittem, hogy a Férfi szó egy gyönyörű sportos, izmos testet jelent csak. (Ma már elég konkrétan meg tudom fogalmazni, mitől Férfi nekem valaki.)
És most, 21 év után szingli lettem... nagyon testidegen érzés... de a kellemes oldalát pillanatok alatt meg lehetett szokni. Mert tele van pozitívumokkal:). Kezdtem azzal, hogy átrendeztem a nappalit, a gardróbot, kidobtam a virágot, amit mindig utáltam, stb. Most minden úgy van, ahogy nekem tetszik:). Fele annyi takarítás hárul rám. Valószínűleg nem az ex-férjem, hanem a rendetlen nagy fiam miatt érződik a különbség nagyon. A szabadságérzet, hogy nem kell elszámolnom az időmmel senkinek, szintén nagyon kellemes:) (Igaz, a holnap reggeli kuka kihúzás már az enyém.)
