Csúnya eső megint:( Én meg szobafogságon, vagyis 'irodafogságon', mert a kolléganőm szabin van. Nehezen tolerálom a helyhezkötöttséget.
Tegnap vettem egy nagyon édi kávéfőzőt:). Visszaadom anyunak a négyszemélyeset, amit idekölcsönzött, amíg találok olyat, ami nekem tetszik. Hát ez ugyanolyan csak indur-pindur, kétszemélyes. Nagyon szép, olyan mint valami kis ékszer a konyhában; tripla élvezet volt reggel benne főzni a kávét:)
Elvittem az exet dolgozni, mert este rám csörgött, hogy rossz a akocsija, tudnék-e segíteni. (Mindig rossz az a kis dög autó; persze öreg is, de az első perctől mondtam neki, hogy olasz autót nem szabad venni. Én dolgozom olaszokkal, ha olyan mediterrán munkamorállal dobálják össze az autókat is, ahogy a közös munkánkat, akkor biztosabb gyalog közlekedni.) Örülök, ha segíthetek neki, úgy érzem, én sokkal könnyebben viselem a helyzetet minden szempontból. Beült mellém és megkérdezte - kedvesen egyébként-, hogy ki ült a jobb egyben előtte. Mondtam, hogy a kisfiunk, de nem hitte el. Csak most jutott eszembe, hogy nem a kicsi, hanem a nagy, aki tegnap idesétált cuccokért és megkért hogy kocsival vigyem haza. Tekintve, hogy 202 cm a 'kis' kincsem:):), tényleg beletolja az első ülést a hátsóba, pedig közismerten nagy hely van a Mazdában hátul is. Szeretem ezt az érzést, hogy nem vagyok köteles beszámolni a dolgokról, még így is, hogy nincs kiről beszámolni.
