Lehet, hogy ez egy egyperces bejegyzés lesz; várom a hívást, hogy induljak a kettes sorszámúért, aki most várható haza osztálykirándulásról. Óvatos menet lesz, délelőtt egy szűk úton úgy előzött egy barom, hogy egy pocsolyába bele kellett húzódnom, aminek az alján lehetett egy nagy kátyú. Utána olyan volt a menetzajunk, mintha magunk után húznánk az egész sárvédőt:). Megnéztem egy parkolóban, a kocsi alján kapott el egy műanyag lemezt valami, ami leszakadt és leért az úttestig. szerencsére nem folyik az olaj, attól tartottam. Izgalmas volt a parkolós jelenet, nem volt nálam hajösszefogó, fél kézzel a hajam kellet fogni, hogy ne söpörje fel a terepet, a másik kezemmel támaszkodtam, és lábbal próbáltam elérni a leszakadt lemezt. Sikerült annyira feljebb rugdosni (szakszerű női megoldás:):), hogy most már csak akkor ad ki traktorhangot, ha az útburkolat nagyon egyenetlen, de ennek ellenére a hétfő reggeli szervizlátogatásig nem akarok vele nagyon járkálni. Most haza hozom a kicsit, aztán az exet a munkahelyéről és befejeztem a taxizást.
A tegnap este megviselt kicsit, nem számítottam rá. Pedig semmi nem történt, volt egy vacsi, beszélgettünk, aztán fél 10-kor haza ment, mégis utána rám tört a ' de rossz senkihez sem tartozni' érzés. Szerencse, hogy ez mindig hamar múlik. Elég félős vagyok, ez is rátett. Ha a középső fiam itthon van, akkor azért nem jut eszembe hogy valami baj történhet. elmentem hamar aludni (hogy aztán hajnal hatkor egy kósza sms költsön egy lökött havertól:).
