Milyen instabil azért a látszólagos jókedv.. vagyis azt hiszem, nem látszólagos, a napok 90%-ában remekül érzem magam. Aztán jön valami kis dolog és elsírom magam... Átjött az ex, kifizette a gyerektartást. Megkért, hogy vegyek neki alsógatyákat és kért müzlit.. Nagyon fini müzlit tudok csinálni, még Svájcban tanultam. Az ex is szerette, annak ellenére, hogy disznóvágáson nőtt fel. Meglátta a tálat és örült neki. Megvártam amíg megeszi, aztán megkértem h menjen el...
Sokkal egyszerűbb lenne új életet kezdeni, ha elmehetnék valahová messzire és nem beszélnénk hetente 1-2-szer. Remélem fel lehet épülni 21 év után. Fel lehet?
Holnap megrohan egy halom külföldi. Ez nem panasz, szeretem, hogy ez 2,5 nap buli. Addig sem gondolkozom. Akartam venni egy szép ruhát, de nem találtam semmit ami jól állna. Hisztisen válogatós vagyok cipőileg és ruhailag. Láttam a neten egy gyönyörűt, de nem lehet Egerben kapni. Remélem találok holnap valamit, szeretek csinos lenni:). Klassz, hogy nem lesz alkalom gondolkozni megint... olyan ez mint egy beteg, akit direkt altatnak, mert nem viselné el a fájdalmat. De meddig van szükség az altatásra?
Erika azt mondta, hogy nem szabad kapcsolatba keveredni, amíg az ember teljesen fel nem épül az előző kapcsolatból. De közben majd megveszek egy (nem, nem egy) érintésért, ölelésért...
Befejezem a nyafogást, reggelente mindig jó kedvem van. Most egy kicsit betett az ex, de majd múlik, reggel jól leszek. Jól leszek?
