Én egyáltalán nem terveztem megint inni, nem is szoktam ilyet tenni, de Kati megjelent egy üveg vörösborral, hozott hozzá olajbogyót, házi sonkát, sajtot és almát. Négy óra alatt betermeltük az egészet, de már a második órában belegabalyodtunk szavakba:).
Azzal nyitott, hogy remekül nézek ki, jó látni:). Mondtam neki, hogy bizonyára a roppant sikeres magánéletem miatt:))). A gyerekek félidőben jöttek haza, megjegyezték, hogy viccesek vagyunk, de hagytak minket a nappaliban továbbra is idétlenül vihogni.
Annyira jó, hogy vannak barátaim és odafigyelnek rám. Tényleg, tudnám sorolni azokat, akik nem csak velem inni, de minden bánatomban és örömömben akarnak osztozni...
