Végre, végre kész a terasz, az időjárás többször is közbe szólt, és a mester sem a gyorsaságra ment:). Tekintve, hogy nem órabérben fizettem, nem foglalkoztam ezzel. Akkora élmény látni, hogy milyen szép... Akármennyire is gyári szőke vagyok minden ilyenhez, mégis nyolc éve élünk ebben a házban és most lett szép, amikor már egyedül vagyok. Este beugrott Gabi egy gyors teára, azonnal mondta, hogy milyen klassz... és milyen rend van nálunk:)) Hát, én fele annyit takarítok mint korábban, de a két kisebbet könnyebb megrendszabályozni:)
Rájöttem, hogy ha két gyerek éhes és én csak két palacsintasütővel dobálom felfelé a palacsintát párhuzamosan, akkor én éhes maradok:). Vagy szép vékony?:) Felfogás kérdése:))
Ma jót beszélgettem egy barátommal, aki nemrég szakított a barátnőjével; megalakíthatnánk a lelki sérültek klubját:). Azért szégyellhetném magam, ő sokkal jobban viseli, pedig neki frissebb. Igyekszem a saját, új életemre koncentrálni, de ott, legbelül egy sírós remegő érzés van mindig... ha hallgatnék rá, egész nap bőgnék. Ehelyett triplán odafigyelek, hogy klassz legyen a sminkem, inspiráló zenét halgassak, jó programjaim legyenek. Napról napra jobb egy leheletnyi hajszállal. Hülye vagyok, hogy három hónapot hátráltattam magam azzal, hogy napi szinten kontaktoltam az ex-szel.. de annyira jól esett, sokkal többet törődött velem, mint előzőleg. Remélem, saját magam újjáépítése jobban hasonlít majd egy parabolára, mint egy lineáris függvényre:))
