Huh, fárasztó napon vagyok túl. A két kisdisznó (a gyerekeim) egy közeli tóhoz akartak menni. Fáradhatatlanul öldösték egymást a vízben, kivétel a déli órák, amikor kiparancsoltam őket a tóból. Kénytelen voltam órákig társasozni velük és etetni őket, hogy kibírják. Jó volt ez az egy nap szabi, legalább olvastam a parton egy klasszat:)
Itthon még fürdés előtt rendet raktunk a kertben; a teraszburkolás után maradt egy halom szemét. Összehordtunk egy nagy kupacot a ház elé, holnap kelek hatkor és a legszebb sminkemben és mosolyommal várom a kukás cigányokat, hogy léci, léci vigyék el mindet.
De unom ezt a magyar-angol meccset!!!!! Két évtizedet áldoztam az életemből zöld hátterű tévéadásokra.. de a géneknek nem lehet parancsolni, a 13 éves fiam már reggel mondta, hogy úgy érjünk haza, hogy legyen ideje fürödni és aztán meccset néz.
Este 40 percet szövegeltünk az ex-szel, hihetetlen, mennyire el tudunk egymás mellett beszélni, tiszta ideg voltam közben. Végül is azt ajánlotta, hogy október végéig csak minimális kontakt legyen köztünk, az is írásban és indokolt esetben. Én pénteken ugyanezt kértem, igaz, nem termináltam. Így legyen, asszem könnyebb lesz mindkettőnknek, legalábbis most ezt érzem.
