Tegnap nem volt internet délutántól; edzés után olvastam egy jót. Sajnos hiába, tervezem, nem tudok visszatérni a régi kerékvágásba és fenn maradni éjfélig. Korábban sokszor dolgoztam este, olyankor már csend volt és nyugalom, és nagyon fogott az agyam. Nem tudom, miért van ez, de amióta külön élünk, gyakorlatilag napi két órával többet alszom. Éjszaka felébredtem az égzengésre, nagyon ronda vihar volt. Korábban mindig féltem az ilyesmitől, most valahogy nem jutott eszembe félni:). Nincs már kihez odabújni.
Az ex hívott, hogy kapott egy ajánlott levelet a rendőrségtől, ma fogja kiváltani. Az én autóm üzembentartója is ő, év végén tudom ezt változtatni. Csak jelezte, hogy ezer éve ki sem mozdult a városból és szerinte sanszosabb, hogy engem kaptak el gyorshajtásért. Hát remélem valami mást akarnak. Hol vannak már a szép idők, amikor az autót átvettem, öt éve, és kényelmesen, 185-tel lehetett közlekedni Pestre meg vissza a pályán. Pillanatok alatt ott voltam, a belső sávban végig:).
Meddig van az úgy, hogy az ember szereti hallani az ex-férje hangját és jobban érzi magát tőle? Szerintem mi nem vagyunk normálisak; tudom, hogy ő is nehezen van meg nélkülem.
Tegnap megérkezett Hami, a kanári, édes nagyon:). Estefelé kezdett el csipogni, addig csak gyanakodva nézelődött és megzabált egy akkora almát, ami a testének a fele:)). Állítólag áriázni is tud, azt nagyon várom:). A kutyámat is érekelte az új jövevény, de aki vedlik, az a kertben lakik, ergo ők ketten nem találkoznak.
Este hívtam anyukámat, a világ legjobb leveseit ő tudja legyártani, és én már nagyon vágyom egyre. Megígérte, hogy mára elkészíti. Mostanában hülye orvosi vizsgálatokra jár, elég aggasztó. Mindig gondolkozom, hogy szabad-e tőle kérnem valamit, de úgy látom, örül, ha valami hasznosat tehet, így kisebb megbízatásokat kap időnként. Egyébként is, rendszeresen szóba hozza, hogy belefizet a benzinembe, amiért őt mindig hurcolászom, erre szoktam mondani, hogy hagy kérjek cserébe kaját:)
Vasárnap a fiúk elmennek az apjukkal az ex szüleihez. 'Érdekes' a kapcsolatuk velül, vagyis inkább szomorú. Nekem fantasztikus nagyszüleim voltak, mind a négy imádott és mindegyikkel csodálatos emlékeket őrzök. Az én gyerekeimnek van anyu, és kész. Apu 17 éves kormban meghalt, az ex szülei meg nem igazán mutatnak érdeklődést; igaz a saját fiuk iránt sem. Akkor fordultak el tőle, amikor engem elvett, de sokszor meghallagattam, hogy túl öreg, túl kövér, túl.. túl.. túl.. vagyok a fiukhoz. Valószínűleg most közelebb kerülnek majd egymáshoz, elvégre kikerültem a képből. Az egyébként felvillanyozó érzés, hogy nekem soha többé nem lesz anyósom:))) A középső fiam sokadszori rábeszélésre döntött úgy, hogy velük tart, őt különösen nem szeretik, mert tiszta olyan mint én: fehér bőr, kék szemek, az egész formája, mint az öcsém. A két szélső gyerek barnaszemű mint az apja és abszolút felismerhetőek a hasonlóságok.
Megyek, adok Haminak répát, mára ezt ígértem neki, holnapra uborkát:)
De sok hülyeséget össze tudok irkálni:)
