Idegileg mindig hamarabb kifáradok, mint bármi mástól; ez a mai nap...
A kicsi megint dilis volt, de ha lehet, még túltett az előző hisztin. Szerencsére most nem a vendég kislánnyal, hanem velem. Néha teljesen tanácsalan vagyok... amikor már a sírás kerülgetett, felhívtam a nagyfiam, ő ugyanis tud hatni a tesójára, még ha a módszerek nem is a legromantikusabbak. Ígérte, hogy majd beugrik. Nem jött:(
Közben anyu hívott, meglehetősen felzaklatva, hogy tudok-e számítógépen beszélni az öcsémmel. Nagy nehezen leesett, hogy a kérdés az, hogy bent van-e az öcsém cseten. Elvileg be volt jelentkezve, de nem volt kéznél, minden esetre begépeltem neki anyu üzenetét, konkrétan azt, hogy nagyon köszöni a segítséget, de az öcsém ne szervezzen semmit Pesten, mert anyu nem megy oda hülye vizsgálatokra és elzárkózik minden drasztikus beavatkozástól.
Este a német lánykát elszállítmányoztam a rendeltetési helyére, aztán felmentem anyuhoz, aki remek hangulatban várt, elmesélte, hogy vesz fürdőruhát, mert a régiből kifogyott, szeretne Győrbe elmenni valami híres-neves szakértőhöz, stb. Én szivesen elviszem (klassz szakértő lehet, euróban kell fizetni, eldobom az agyam). Anyu amúgy olyan tud lenni, mint egy kisgyerek, mondja nekem, hogy tudom-e, hogy hogy lehet eurót szerezni:))) Ja, mondom, ha jó lesz az árfolyam akkor veszünk, ha nem lesz jó, akkor meg adok. Neked van??? Kérdezi hatalmas szemekkel. Anyu, szerinted ha ennyit utaznál, mint én, neked nem lenne valamennyi megmaradva?:)
Előre félek a holnaptól. Az öcsém megrögzött realista, vagyis annak hiszi magát, szerintem hihetetlen szkeptikus és pesszimista. Majd kapok egy lecseszést megint, hogy nem vagyok szolidáris vele és nem beszélem rá anyut a műtétre, pedig az orvosok, akiknek megmutatta a leleteket, azt mondták, hogy az fontos lenne mielőbb. Hiába mondom, hogy per pillanat anyu hajthatatlan, és amúgy részemről jobban hiszek annak az orvosnak, aki vizsgálja,mint aki csak a papírokat nézegeti. Be sem merem vallani, neki hogy természetgyógyászhoz járunk. Az ő szemében az lényegtelen, hogy én konkrétan a természetes módszerekben hiszek. De egyébként a döntés felelősségét nem vállalnám be, én csak technikailag segítek anyunak, ha műtétet akarna, akkor abban támogatnám.
Hát ez a huzavona kikészít, mindjárt lefekszem.
Vicces lesz a hét, a barátnőmet meghívták egy nagy buliba 20-ára, ő meg tudja valakitől, hogy össze akarják hozni valami pasival és nagyon nem szereti az ilyen kavarásokat, ezért azt mondta, hogy nem tud elmenni, mert velem lesz. Ma megjelent az irodában a bulit szervező hölgy, aki egyébként egy kellemes ügyfelünk, és meghívott engem is... Nagyon gáz lenne nemet mondanom. Egyébként mindig is bulizós voltam (lettem volna), csak mi nem mentünk soha sehova:(((
Na, keresek egy könyvet és alszom. Jó éjt:)
