Pillanatok alatt vége lett a hétvégének. Annyit főztem-sütöttem, mint régen. Ma itt volt az öcsém a feleségével (vagyis nem a felesége, a barátnője hivatalosan) és a gyönyörű kislányával. A pici 9,5 hónapos, mindenki szeme fénye. A fiúk kártyáztak, mi lányok meg a nappaliban ültünk a szőnyegen, szövegeltünk és néztük a kicsit, ahogy négykázláb felfedezi a terepet. Elvarázsolt, mint mindig.
Az ex mindig akart egy kislányt, utoljára pár éve említette, bár nem hiszem, hogy komolyan gondolta. Én az önző korszakom élem egy ideje, végre akkorák a fiúk, hogy élhetek kicsit magamnak is és a munkámnak is. Bennem volt a gondolat, hogy talán szeretne ő is átjönni, de a jelen helyzetben én nem hívtam. Küldött sms-t, de csak annyi volt benne, hogy küldjön-e kaját (hogy gondolta, hogy én nem főzök?:) és hogy a fiam majd helyette is megpuszilja a kicsi tündért. Még annyit írt h hiányzom.
Sosem hittem, hogy egyszer megértem, hogy gondolkozik egy férfi, de azért 21 év után legalább sejthetném... Miért írja, hogy hiányzom? Félmondatokkal rendszeresen közli, hogy gondol rám, pénteken azt mondta a telefonban, hogy szeret. Közben meg semmit, de semmit nem tett ezer éve, hogy működjön a házasságunk. Nem értem.
Holnap fogorvoshoz mennek az öcsémék, közben én fogom a kicsit tologatni babakocsiban:) Már várom nagyon:)
