Én igazából nem vagyok őrülten szerelmes és sokszor érzem h jobb ez így nekem. Ha az ember belebonyolódik valamibe, akkor könnyen sérül. Jelen helyzetben nem én halok bele, ha ezt abbahagyjuk. Nem akarok szemét lenni, szoktam ezen lelkizni, nem akarom bántani, nagyon rendes pasi és sokat lökött a lelkivilágomon azzal h ennyire imád. Alapvetően én tudom, h ő minden nő álma és nem sanszos h engem valaki fog még így szeretni. Azon túl h minden jövőbeli tervét hozzám szabja, gyereket akar tőlem, képes lenne bárhol új életet kezdeni, olyan kocsit vesz, ami nekem tetszik, naponta sértődik meg, mert nem engedem meg neki h kifizesse a hintaágyat amit kinéztem, stb, plusz még valami őrületes csodálattal tud rám nézni. Minden egyes nap... és látom h komolyan gondolja amikor sorolja h mim miért gyönyörű...
Hihetetlenül jól esik annyi év után, amikor valaki, akit imádtam, rám sem nézett.. (Hányszor mászkáltam előtte tangában, miközben a meccset bámulta... és mennyire degradáló volt h rám sem pilantott... Ahhoz h valaki nő legyen, kell h egy férfi lássa benne a nőt. Az kevés ha csak én érzem magamban:(. )
