Azt hiszem, kezdem magam összeszedni. Korai lenne kijelenteni, de a napsütés, a reggeli kávé a kutyával a hintaágyban, rokonlátogatások mind-mind jót tesznek nekem. Van egy gyönyörű piros rózsa, anyák napjára kaptam a nagyfiamtól, cserepes. kitettem a teraszra, az asztal közepére. Hihetetlen milyen kevés elég a boldogsághoz:) Gyönyörű ott, komolyan.
Régóta hiszem, hogy boldog ember, akinek céljai vannak és mindig van tennivalója. Most is bejött, nekiálltam munkailag, magánéletileg tervezni, jót tett. Bár a magánéleti max a gyerekeket érinti meg a közös programokat. Nem lehet azt megtervezni, hogy mit lenne logikus érezni:((( Néha azt gondolom, hogy vannak elemi vonzalmak, amik sosem múlnak el. Azt nem tudom ez végül majd egy csoda lesz vagy egy katasztrófa.. jövő ilyenkor már tudni fogom. Bár egy éve is azt hittem:))))))
