Tényleg olyan, mintha hullámok sodornának és nem tőlem függne h hova jut a hajó.. Igaz, az komoly gond h nem tudom, hogy merre kellene evezni. Az ex kitartó abban h engem akar. És azt elhiszem h elkeseredetten ragaszkodik. De ahogyan csinálj, az nem vág ezzel egybe. Percenként mást mond, szélsőségesen mást.. örökké rám vár, de többé ne is lásson... Én már mondtam, de nem tudom h elért-e az agyáig h nekem többé nem lesz senkim, akivel az anyagiak összekötnek. Ergo, még ha van is visszaút, akkor is kifizetem a részét és nem fog ide úgy visszaköltözni, hogy ne küldhetném el, ha minden olyan rothadásosra fordul, mint régen. És igen, bennem van egy iszonyúan fájó érzés.. Hogy vajon mennyi ami belőlem kell neki és mennyi ami a kényelem, hogy velem lehet.. pont addig volt vele a nője, amíg volt a lóvéból, amit elosztottunk.. Nem vádaskodom, csak tényeket írok: ez a típus az, aki csóró pasival nem kezd. A másik pasi is ráíratta a lakása felét. És a csaj mondta is, hogy tele van a férjemtől ajándékokkal.. (Azt hittem, belehalok, nekem a névnapomkor sem jött egy szál virág sem...) Panni szerint négy hónap.. max ennyi amíg törődne velem, csak amíg bebiztosítaná h nem kellek már másnak.. Azt mondta, h elveszítette a játékszerét.. és a vér nem válik vízzé, aki nem tud odafigyelni a másikra, az most sem fog. Anita a számmisztikájával azt mondta, h hatalmasat változik, de nekem ez sosem fog kamatozni. Valakinek lesz a legértékesebb ember. És hogy vegyem úgy, h tőlem tanulta h hogy kell szeretni. Hát kösz...
Az nem vitás, h ha nem lenne Attila, már nagyon rég újrakezdtem volna az ex-szel. Sokat gondolkoztam h a sors akarta-e így, hogy valaki ezt megátolja. Nem tudom eldönteni, h szabad lenne-e.. Az eszem azt mondja, hogy nem. De nem éezt érzem. Ugyanakkor az a biztonság, amit megtapasztaltam mástól, azt nagyon jó volt megszokni. Jó és könnyű. Azt hiszem annyi feltétlen szeretetet kaptam, amennyit csak valaki adhat. Feltétel nélkülit és rám figyelőt.. Van abban egy nagyon kényelmes érzés, hogy a másik érdek nélkül szeret. Egy nála 3,5 évvel idősebb háromgyerekes anyukát... Aki anyagilag sem az ő kategóriája...
Szeretnék igazán nő lenni. A véremben van. De szerepek tekintetében is. Nem én akarom valakinek az életét egyengetni és egyedül maradni az összes döntéssel.
De megroppanni sem lehet az örökös számonkéréstől, tényleg nem fér bele egy párkapcsolatba h valaki az exével kontaktoljon.
De 20 év emléke nem múlik el csakúgy.. és tudom, h szeretett, nagyon szeretett. A maga módján, ami nekem nem volt az igazi.. de akkor is. Nem bírom nézni h tönkre megy. Panni szerint semmi felelősségem ezen, mindenki tegyen magáért. Igen, logikus. Engem mindenki erősnek hisz, pedig csak annyi van h összekaparom magam, ha épp valami miatt padlót fogok. De az azon nem változtat h nőből vagyok, gondoskodás és felelősség van bennem. És érte 20 évig voltam felelős. Valahol nagyon messze lehetne csak totál új életet kezdeni.
