Régebben nem szerettem a nyarat. Ma már nagyon. Hatkor ébredtem a napsütéstől, hiába a lehúzott sötétítő a tetőablakon. Kávé, az elmaradhatatlan kávé, Snowflake-kel a teraszon. Ez a terasz a mindenem. Ahogy munkanapok reggelén is holiday feelingem lesz a napon:). A kutya teljesen kiegyensúlyozott, amióta napközben is ki-kijárunk hozzá.
Ma már fél 7-kor kipakoltam munkát, laptopot, irodaszereket és nekiálltam a heti melót előkészíteni. Olyan szép az élet, olyan tökéletes lehetne.. Ha ez a két őrült nem ölné egymást.. én meg, mint valami idióta királylány a toronyban, tehetetlenül bőgök. Nincsen megoldás. én nagyon sokat tudok, tudnék adni, de nem merek. Senkinek sem merek. Ja, nem tőlük félek, kaptam már annyit mindkét oldalról, h lassan belefásulok. De bármit teszek, a másikat bántom vele. Nem akarom egyiket sem:(. Nekem fontos mind a kettő. Ez gátolja meg h normális kapcsolatom legyen. Mind a kettő állati kitartó és nagyon imád. Tényleg.. (Még most is nehezen hiszem, h engem ennyire lehet akarni.)
Talán majd a végén mind a kettő elfordul tőlem és eltelik sok idő.. és talán lesz egy harmadik. bár most nagyon nem vágyom több bonyodalomra. Pasik nélkül egyszerűbb, élhetőbb az élet. Csak ne hiányozna ilyen nagyon a meleg érintés, ami biztonságot ad.
