Befogtam a gyereket dolgozni. Tulajdonképpen a szükség vett rá, hirtelen kellett kolléga, de nem volt, így feldobtam neki h akar-e a hetedikes-nyolcadikosoknak angolul foglalkozást tartani. Jó volt látni ahogy este nem számítógépezett, hanem megfontolt arccal ült a szobájában és gondolkozott, hogy hogy csinálja. Abban maradtunk, hogy mivel ez kötetlen foglalkozás, ha megunják, akkor átveszem. De nem kellett, 4,5 órát töltött az angol napköziben. Utána döbbenten nézte a 'fizetését', amit a kolléganőm lepakolt neki.
Nem csak azért jó, hogy dolgozott, mert alapban a munka nemesít, hanem mert jó hogy megtapasztalta, hogy a szellemi munkával mennyivel jobban lehet keresni. Büszke voltam rá, hogy milyen megtervezetten és lelkesen tette a dolgát.
