Nagyon féltem tőle, nagyon. és hihetetlenül meglepően alakult. Persze, a reggeli kv az ex-szel magában hordozta az Attilával való botrányt, így azt hittem h a délutánra megbeszélt fél órára sem akar majd látni. Az extől kaptam ajándékba egy vibrátort; nagyon megalázó volt, nagy nehezen tudtam csak uralkodni magamon és nem bőgni, de láttam rajta h nem akart bántani, komolyan azt hitte h erre szükségem lehet. Hát nem az empátiájáról híres, az tuti.
Attila telefonált 4 előtt h 4.40-re jön értem, addigra legyek kész. Nem volt kedves. Hát jött, egészen megijedtem amikor megláttam h fehér ingben van. Nem árulta el h hova megyünk továbbra sem. Leparkoltunk a a Bazilika mellett. Gondolkoztam h mi lehet arrafelé, amikor a templom oldalában egy ajtó kinyílt, és egy pap (utólag kiderült, a sekrestyés) kedvesen kinézett és ezt mondta: Már vártunk Titeket. Elkezdett remegni a gyomrom és minden hülyeség kavargott a fejemben: h mekkora botrány lesz itt... nincs s Attila megkeresztelve... ugye nem lehet engem semmire kényszeríteni... De aztán elkezdtünk felfelé menni poros, szétmállott lépcsőkön, sötétben. Nem féltem, eszembe sem jutott a klausztrofóbia és a vertigó; az volt csak a fejemben h mi a frászt keresünk itt. Aztán felértünk a harangokhoz, szépek voltak. De még nem végeztünk, tovább is menni kellett. Az járt a fejemben h mit lehet csinálni a toronyban. Attila többször emlegetett mostanában lánykérést, azon gondolkoztam h milyen illúzióromboló lesz ha a romantikus helyszín ellenére azt mondom, h én többé soha.
És amikor a teteje felé jártunk, megláttam még valakiket: a két legjobb barátnőm, pezsgővel, tortával.. hihetetlen volt:) Attila valahonnan előszedett egy 40 fehér rózsából álló csokrot. (Nem is találtam hozzá vázát.) Gyönyörű képeket lehetett csinálni a Bazilika tetején, bár fújt a szél.
Aztán ma reggel megkaptam az ultimátumot: Hogy ha valaha még látni akarom, vagy hozzá akarok szólni, akkor miket vár tőlem... És nem vette fel a telefont. Remek, ma senki.
Hát akkor nézegetem a rózsáimat és nem érdekel senki. Két hülye pasi helyett szeretnék egy normálisat. Egy olyat aki felvesz mindigi a telefont, nem bánt, nem nézegeti a telefonomat és nem csekkolgat, akire lehet számítani, aki minden napszakban szeret, aki nem váltogatja az adott hangulata alapján h mit akar.Aki a biztonságérzetemet adja. Soha nem volt nekem olyan:(
