Furán érzem magam, robban bennem az életkedv és a vitalitás, de a düh és a sértettség is.
Nem fogom feladni önmagam, legyen bármi. Sok év után végre döntöttem, elváltam, és most minden, minden sokkal jobb. Egyedül könnyebb mint társsal. Bután hangzik, de így van. És főleg, az érzés.. nagyon jó ez a szabadság, történjen bármi, nem adom vissza. Nyár van, süt a nap, keresek a sulinak egy telephelyet és fél éven belül megszabadulok mindentől, amivel meg lehet még zsarolni. és ezentúl megválogatom h kivel állok szóba.
Fájó érzés a hozzám legközelebb állókban csalódni. És Murphy, egyszerre többen. Lehet h így, 40 évesen kicsit harciasabb leszek. Védeni fogom mostantól magam, és az érdekeim. Rosszul kellene h érezzem magam a történtektől, de nem így van. Megyek, megszerelem a szétment ajtót (nem először csinálok ilyet), teszem a dolgom és szervezem az életünket. Azért az nagyon jó h itt van nekem ez a két kicsi. Hogy van kiért.
