A kicsi a héten táborban van. Reggel ment, de már keresett kétszer, csak egy pillanatra csörget be, nehogy rám kelljen pazarolni a pénzt:). Amikor itthon van, sokszor hozzám se szól, örök könyörgés az élet, h együnk együtt, stb. Most mégis valami anyahiány robbant benne, mind a kétszer azt mondta h csak beszélgetni szeretne velem, azért hívott.
Szombaton ültünk Gabival a teraszon és hallgattam a gyerekei programját: Most Szegedre a nagymamához, aztán az apjukkal a Balatonra, aztán a keresztszülőkhöz Gyálra...
Tudom h nem kéne hasonlítgatni, de nagyon belém villant, h az enyémeknek alig lesz nyári élmény. Fizetett tábor, és jó esetben egy közös nyaralás, bár pont ma a kettes számú azt mondta h inkább normális tv-re lenne szükség. Se nagyi, se keresztanya... Fáj nagyon. Először ötből kettőre csappant a létszám és nem elég, h elment kettő, de totálisan el is szakadtunk. És most a kicsi sincs.. itt vagyunk ketten, a gyerek számítógépezik. Kb 10-szer szóltam h ideje lenne lerobbanni a gépről, de nem érti/nem érdekli. Igaz, most táppénzen van még a könyökével, de én locsoltam, pakoltam stb.
Reggel jön az ingatlanos, kíváncsi vagyok, mire jutok vele.
Milyen rohadtul egyedül voltam/vagyok/leszek világ életemben:(
