Napfény, terasz, bikini, laptop, egy halom papír, csipkebogyó tea, virágok, kutya, Vámpírok bálja. Annyi mindenért hálás vagyok a Jóistennek, ez mind gyönyörű:)
Azért mindezek ellenére feszít belül az érzés, hogy már megint notórius módon érintés hiányom van. És lenne aki érintsen. Sajnos nem is egy. Romok körülöttem, mintha én lennék a végzet asszonya, aki férfiakat tesz tönkre. Miközben annyi, de annyi szeretet van bennem, amit adni szeretnék. Az egyik akadályozza a másikat. Soha nem lesz ennek vége:(
