...de annyira rohan az idő.. pakolom össze a cuccokat a kicsiknek, holnap táborba mennek. Emlékszem a tavalyira, milyen nagyon féltem h hogy fogom egyedül bírni.. Most meg azt érzem h őrülten kevés időm lesz magamban, sokat akarok dolgozni, egy napot anyuval akarok kirándulni, lesz egy céges utam.. és beígért csajos program is akad...
És rend lesz, egész héten rend lesz:) És jó lenne nem enni, mert nem tudok megbarátkozni ezzel a dagi önmagammal. Igaz csak 2 kiló, de utálatosan néz ki a derekamon... Azért ma ért egy meglepi ezzel kapcsolatosan, egy ismerős csaj odajött a mai klubunkhoz, ahol a tinik segítettek. Megszólalt a hátam mögött: Sziasztok, Judit itt van? Megfordultam, ő meg döbbentem ezt mondta: Ja, bocs, de olyan vagy hátulról, mint egy tini.
Megbocsátottam:)))
