Úgy örültem reggel, hogy még felvehettem a könnyű, fehér nyári ruhát. Annyira erotikusan áttetsző.. semmi sem látszik, de sok mindent sejtet, gyönyörű:)
Végre, lassan, mintha kezdene kevésbé káoszos lenni a rendszer, bár továbbra sem unatkozom nap közben, de ár nem érzem, hogy ezer teendőm van... csak száz:).
Voltam szülőin, 11-es a fiam, mégis most először futottam össze ott egy apukával, aki egy partnercég vezetője. Annyira nézett kezdettől fogva, hogy amikor egyszer egy szakmai rendezvényen is ott volt, Attila készült felrúgni, pedig én nem hoztam ezt szóba. Csak nem lehetett nem látni. Fura, hogy két éve egy osztályba járnak a gyerekeink, bár az tény, szülőiken főleg anyukákat látni.
Holnap is szülői... most a tanulástechnika kurzusé, kezdem unni már ezeket, szeretnék egy normális, főzős délutánt a kicsikkel. Igaz, ők láthatólag jól elvannak nélkülem, csak nekem lenne igényem közösen időt tölteni. Legalább az esti gyümölcsevés megmaradt a programban; közben elmesélik, hogy mi történt aznap.
Olyan jó, hogy még lehet nyitott ablaknál aludni és nyári ruhát venni.. vajon meddig még...
