Ma nyírtam füvet másodszorra.
Múlt hétvégén 'megtanított' az egyes számú tinifiam rá, kb 3-4 tőmondatban elmondta, mit hogy, aztán odaadta a fűnyírót. Mondom neki:
- Oké, akkor légy szives szedjétek össze a kutyakakit a kertben és utána füvet nyírok.
Döbbent tekintettel néz rám, majd visszakérdez:
- Azt meg minek, majd a fűnyíró felszedi a fűvel együtt, apával úgy szoktuk.
Na, itt már én döbbentem meg:
- És kakis lesz a fűnyíró????
Erre a gyerek, némileg inderülten magyarázza:
- Anya! Tanuld meg: 1. Olyan nincs hogy kutyakaki, csak olyan van, hogy kutyaszar. 2: A fűnyíró nem fogkefe.
:))
Egyébként akkor egy tortúra volt a fűnyírás, a végére már bőgtem, hogy hogy lehetek ilyen béna, ugyanis a non-stop esőtések miatt hatalmas volt a fű. Ma már jobban ment volna, ha a felénél nem kezd el zuhogni az eső, de azért mindig összeszorul a gyomrom, amikor nekilátok valaminek, ami nem kifejezetten női munka:((
