Túl egy bevásárláson; holnap kétnapos osztálykirándulásra lelécel a kettes sorszámú gyerkőcöm. Ez egy tonna kaját jelent számára; gyerekeknek a kirándulás szó a 'buszon eszünk' jelentéssel bír:).
Meghívtam vacsorára az exet, mert van pár megbeszélnivalónk, és a kicsi is apamániás lett, amióta kezd neki derengeni, hogy a szétköltözés nem egy átmeneti állapot. Picit hozzájárult a meghíváshoz a humanitárius hozzáállásom: akármikor megy a kisfiam az apjához, minden alkalommal elmeséli utána, hogy apa pörköltet főzött krumplival. (Nem egy széles skála az, amit tud főzni.) Valamelyik délután egy gyors telefon közben megemlítette az ex, hogy épp a fent említett ételcsodát készíti. Akkor jutott eszembe hogy hátha enne valami mást. Első blikkre rávágta, hogy jó, akkor olyan lazannyát, amit csak én tudok csinálni, és kér majd hideg sört is:).
Fura, hogy a gyerekek hogy reagálnak a mi életünk alakulására. Az exférjem sosem volt egy mintaapa, nem focizott a gyerekekkel, nem ment velük sétálni, sok-sok könyörgés után becsatlakozott egy családi társasba nagy ritkán, de leginkább a közös tévénézést lehet vele töltött időként emlegetni. Az utóbbi másfél évben annyit dolgozott, hogy alig láttuk; haza jött, fürdött, evett, aludt.
A pindurkám eleinte egy vállrándítással közölte az összes ismerőssel, hogy 'apa meg a bátyám elköltöztek'. Egy hét alig telt el és alig várta hogy találkozzon az apjával, és ez a lelkesedés azóta sem csappant meg. Amióta az ex elköltözött, többet foglalkozott a gyerekkel, mint előtte akár egy év alatt. Én nem érzem fairnek a szitut, hogy apával hétvégén kézilabda meccset nézek, fagyit esznek és pókereznek, velem meg a munkanapokon verset tanul, takarítja a szobáját és ceruzát farag, de gondolom, a nyár majd old a helyzeten és nem én leszek a kötelesség, apa meg a szórakozás.
Az ex-szel remekül ki lehet jönni, amióta válunk. Hülyén hangzik, de végül is logikus: távolról egyszerűbb kapcsolatot tartani. Ehhez hozzájárul, hogy nem volt itt nagy tragédia, nem lehet nem szeretni a három fiam apját, csak nem volt szabad tovább húzni egy kapcsolatot, ahol a kettőnk jövőbeli elképzelései nem hogy nem egyeztethetők, hanem antagonisztikus ellentétben állnak.
