Forró, itt gőzölög előttem; szeretem:). Az egyetlen 'tiltott élvezet' amit már gyerekkoromban legalizált anyukám, 14 évesen is ihattam egy picit vele. Amikor 17 voltam, meghalt apu és onnantól a reggeli közös kávék rituáléként épültek be az életünkbe.. aztán meg már a délelőtti, délutáni kávék is... Koffeinista lettem. én egyébként probléma nélkül ellenállok mindenféle kísértésnek, ami nincs a környéken.. de ez valahogy mindig volt. A sógornőmmel, ha találkozunk, összepillantunk és már tudjuk, egy forró kávé mellett fogjuk megbeszélni a világ dolgait. Üzleti, baráti találkozók is megkapták a 'KV' kategóriát a naptáramban.
Akadt pár olyan alkalom, amikor gond és késlekedés nélkül félretettem a kávét egy időre; kétszer gyomorfájás miatt, egyszer meg egy nagyon nehéz időszak során, amikor kezdtem teljesen padlót fogni. Tudom, hogy az idegrendszerem ellensége az illatos fekete lötty. Ebből kifolyólag, amikor pakoltam össze a férjem cuccait a költözéshez, felajánlottam, hogy vigye el a kávéfőzőt, mert én úgyis le fogok a kávéról szokni. Kétkedve nézett rám és jó párszor visszakérdezett, hogy viccelek-e. Végül elvitte.
Hát, jelentem, eddig bírtam, ma négy hete költöztek.. és már megőrülök a felhígított 3in1 poroktól, amit a kolléganőmmel nemes egyszerűséggel 'fos'-nak hívunk. Tegnap beszeretztem egyet és ma reggel végre aromás, forró kávéval keltem:).
