Freshstart

Hát most vége. Ezer éve éreztem, hogy belehalok ebbe lelkileg, szét akar szakadni mindenem.
 
Én mindig a belső tulajdonságaimra voltam büszke. Kicsit az eszemre és a talpraesettségemre is, de leginkább arra, hogy nincs bennem bántó szándék, mindenkinek segítek, őszinte és jó vagyok, a magam kárára is fair és becsületes. Igaz, ez azzal jár, hogy közben érzékeny, zsarolható és ingatag vagyok. És úgy látszik, ebben sokkal több a rossz, mint a jó.
 
Én nagyon akartam új életet kezdeni. Nagyon. Nem hátranézve, az eszemre hallgatva. Mert az eszem azt súgta végig, most is azt súgja, hogy nincs miért törődni valakival, aki a múlté és aki ellen 1000 dolog szól. Mellette meg csak egy. Nem, nem az h a gyerekeim édesapja, mert őket le se szarja. Sosem volt jó apa. Hanem az az egy szól mellette, hogy én nem tudok nem törődni vele:(. Nem tudom, mi ez a belső kötődés, ami nem ereszt. 20 év, életem legproduktívabb szakasza, az első férfi, aki volt.. Nem tudom h mi az amiért nem tudok úgy túllépni mindenen, ahogy mások. De nem tudok:( És én sem tudom, hogy miért nem tudok.
 
De azt sem tudom, hogy hogy kellene ezt lereagálni. Azzal, hogy mondom, hogy mit érzek, meg nem értésbe ütközöm. Se a családtagjaim, se a barátaim nem értenék, hogy miért számít nekem valaki, akitől elváltam tavaly. De ha nem mondom, attól az érzés még van. És itt, belül, engem rombol. Majd szétszakadok tőle. Nem, nem csinálnám vissza azt a házasságot semmi pénzért! Nagyon-nagyon jó nekem magamban! Minden működik, sokkal inkább úgy élek, ahogy szeretnék, nem érzem a sok-sok korlátot, amit anno. Mert főleg korlát volt, támogatottság nem igazán. Attila, te tudtad, hogy nem tudok elszakadni és fájt neked:(. És nagyon bánt h fájdalmat okoztam:(. És ha tudnék másképp érezni, akkor úgy lenne. De nem tudok:(.
 
Tamás, nem tudom miért van közöttünk az, ami. Az a megrongyolódott, de el nem szakadt összetartozás-érzés.De ott van. És nem akar fakulni sehogysem:((((( Pedig amiket tettél.. én tudom h követtünk el hibákat mindketten. Azért most is úgy gondolom, hogy te követtél el többet és súlyosabbat. A válás közben anyuval bezsélgettem egyszer, valahogy a halálról és mondtam h az nem változik, h veled tudom elképzelni az örök nyugalmat. Nem is emlékeztem erre, anyu emlegette. Már nem így van, borzalmas dolgokat műveltél. Most is, az sms-ek Attilának.. Mi lett volna ha nyáron továbbküldöm Vikinek, hogy azt írtad, a temetőben is csak mellettem tudnál nyugodni?? Persze nem tudtam őt, és jó h nem tudtam. Én ismerem a jó és a rossz oldaladat. Nálad szélsőségesebbet el sem tudok képzelni. Neked kell a jobbik énedet választani, ezt kívülről más nem segítheti.
 
Miközben naponta több órát vívódtam, hogy mi lenne a helyes, a számomra megnyugtató, a  mindenkivel szemben fair, azért mind a kettőtöktől permanensen jött, hogy egy szemétláda vagyok. Hogy lelkileg/testileg megcsallak, hogy átvágtalak, hogy nem adtam esélyt, hogy az exemmel biztosan dugok most is.. kitől mit. Nem vagyok szemét! Én megértem ebben a hülye helyzetben mindkettőtök reakcióit, de most már többet nem akarom ezt hallani/érezni. Nem, nem csalok meg senkit, nem vágok át senkit, nem hazudozom, nem törölgetek ki smseket, nem árulok el senkit, nem, nem nem!
És mostantól nem találkozom senkivel, nem sms-elek senkinek, nem fekszem le senkivel, nem érdekel senki:((((((((((((((((((((((((((((((( Talán ma volt az utolsó csepp, de már nagyon rég óta feszít belül, hogy senkinek nem tudok megfelelni, valahol jogosan. Én igenis tudok nagyon szeretni, elnézést kérni, odaadó lenni, egy szerelemért harcolni, kiscicásan bújni és hűséges lenni. De fáradt vagyok bizonygatni és a jelen helyzetben nem is aktuális, mert valóban nem tudtam 100%-ot adni ebben a párkapcsolatban és valóban tele van a fejem az exemmel. De neked, Tamás, sem tudtam segíteni és szted is egy szemétláda vagyok, asszem minden nap kaptam egy iylen sms-t legalább.
 
Attila, köszönöm, hogy megmutattad nekem, hogy egy férfi is tud felelőségteljesen, végtelen odaadással, őszintén és tisztán szeretni.Hogy több élményben volt részem, mint előtte évekig. Hogy egy milliószor mondtad, hittel, hogy gyönyörű vagyok. Most sem ezt látom a tükörben, de már azt a csúnya összetört nőt sem, aki azt gondolta, hogy senki soha többé rá sem fog nézni. Hogy elfogadó, kedves és gondoskodó voltál a gyerekeimmel. Hogy nem rúgtál fel engem ezért a helyzetért már korábban.
Ilyet nem kaptam soha. És nem is hittem volna rólad, azok után, ahogy megismertelek; önelégülnek és cinikusnak tűntél, el sem tudtam volna képzelni, hogy tudnék rád hatni.
Nem ezt érdemled és rosszul éreztem magam mindvégig attól, hogy nem tudom azt nyújtani, amit kellene.
 
Tamás, köszönöm, h amikor nagy nehezen leesett neked h ki mennyit ér, akkor tudtál megalázkodni, elnézést kérni és nem adtad fel.
Hogy az igazságérzetemnek ezzel jót tettél. És köszönöm, ami a 20 év alatt jó volt, mert nyilván volt benne sok jó is.
 
Ti egymást nagyon utáljátok, de abban az egyben tökéletesen egyet értetek, h bennem nem lehet bízni, én a másikat imádom, de letagadom, és jogotok van elolvasni az emailjeimet, megnézni a telefonomat,megkergetni autóval, számonkérni és megállapítani h pont egyes-egyedül veletek nem vagyok fair.
 
Mostantól nem szeretném ezt többet hallani. Még csak alibi okot sem fogok rá szolgáltatni. Kérlek, mind a ketten engedjetek el, annak ellenére h igen, én sem akarom ezt belül. De a semmilyen megoldásnál ez is jobb. Mert én nem látok más megoldást. Felőrlődtem, szétestem, összetörtem.
 
Elnézést minden rosszért, amit okoztam. Mindenkitől. Nagyon sajnálom.
 
Nem várok erre választ. De persze, meg nem tilthatom. Igyekeztem mindent leírni h mást már ne kelljen mondanom. Csendet és nyugalmat szeretnék.