Úgy volt h majálisra megyünk. Nem volt semmi kedvem, de az ember minden hülyeséget megtesz a gyerekéért. Felkeltem időben, elmentem bevásárolni rá, előkészítettem mindent, a fiatalember meg behisztizett. Közölte h nem fog felkelni és nem akar menni. Ugyanez volt egy éve is. Őrülten kellemetlen, a barátnőm szervezi és másnak belépős, nekünk meg ingyen van. borzalmasak a hangulatváltozásai. Jár pszichológushoz, az segít valamennyit, de azt hiszem nekem is beszélnem kell a csajjal. Tegnap nem volt még semmi gond, egész este azért könyörgött, hogy vigyem el pecázni. Én, aki soha életében nem volt még, nincs felszerelése és nem érdekli az egész.... Most meg ez.. Kértem szépen, kértem nem szépen.. Álltam az összekészített cuccal a kezemben és a tehetetlen dühtől folytak a könnyeim. Én nem tudok gyereket nevelni:((
Most szobafogságon van, de mulatós zenét hallgat és fütyörészik: zéró lelkiismereti funkció...
Tudtam h így, nekikészülve a friis levegőnek, nem leszek képes bent ücsörögni. Elmentem az OBI-ba és megvettem a nádat, amit ezer éve halogatok. Majdnem két óra volt felkötni, de végre nem néz úgy ki a kert sarka mint a disznóól. Bubu mondta is h mennyivel szebb minden, mint egy éve. Hát ha rajtam múlik, lesz ez még sokkal szebb is.
