Család.. kinek mit jelent..
Nekem sokat. Egy bombabiztos kötődést, felelősséget, feltétlen odaadást. Azt, hogy hozzám mindig, mindenhonnan, bárhogyan haza lehet jönni. De elég-e ha egyoldalú a hozzáállás?
Nem vérségi kérdés az érzés. Látom a nagyfiamon. Megint elvesztettem. Egy vadállat tud kijönni belőle. Ezt nem lehet, nem szabad tolerálni. Bármikor ellenem vagy a testvérei ellen fordul. És nem hallgatja meg a másik felet, csak azt az objektívnek távolról sem mondható édesapját. A két kicsi gondolkozás nélkül az apja ellen van, ő pedig ellenem. De miért kell választani köztünk? Miért kell őket bevonni undorító családi konfliktusokba? Miért nem fontosabbak annál h ebből kimaradjanak??
Tegnap elvesztettem az esélyt, talán örökre, hogy bármiféle segítséget kaphassak a két kiskorúval. Van egy anyjuk, egy nagymamájuk. Egy keresztapjuk, aki szereti őket, de túlterhelt, messze van és a saját családja fontos számára egyedül.
Mi lenne velem barátok nélkül? Hozzájuk tudok még fordulni. Nem hagyhatok két kiskorút napokra egyedül, míg külföldön dolgozom. Soha ennyire még nem féltettem magamat. Ezek a gyerekek elvesztek, ha én kiesek a termelésből. Remélem még sok szép, egészséges, boldog év áll előttünk közösen. Azt szeretném, ha stabil személyiségű és értékítéletű, célokkal és energiával teli emberek lennének. Talán ez a boldogság.
Vagy hogy szeretjük és elfogadjuk önmagunkat. Soha ennyire még nem szerettem magamat. Ki hitte volna, a tavalyi viharvert év után.
