Tudom, h nem kellene pontokkal befejezni a mondataim, de a bennem lévő bizonytalanságot érzékelteti. Mert bizonytalanság, az van.
Újabb családi válság, bár hol itt már a család... (A kicsikkel betervezett pókerből nem lett semmi. Ma játszottunk egy honfoglaló partit, az remélhetőleg kicsit kárpótolta őket, annak ellenére, hogy súlyos vereséget szenvedtek.) Megjelent az ex ma, vadul csengetett, ön- és közveszélyes állapotban volt. Nagy nehezen megértettem, hogy valami vita során a nagyfiam elköltözött tőle. Eddig is őrülten magányos volt.. mi lesz most vele:(((
Mondjuk, ahogy ez megtippelhető, ezért is én vagyok a hibás. Délben jött anyu, elmesélte h a gyerek zokogva megjelent nála és kérte h ott lakhasson egy ideig. Dávid és a zokogás... elképzelhetetlen:(( Azt persze eddig is sejtettem, hogy az apja leamortizálja, mondtam is neki eleget. A gyerek bár 20 éves, és igyekszik egy céltudatos férfi látszatát kelteni, nem az. És belül, mint mindenki, őrülten sérülékeny.
Egészen magán kívül volt ex-férjem, nem az első eset, hogy eszembe jut, hogy egyszer kárt tesz bennem és hiába bánja meg percekkel később, nekem már annyi lesz. De a félelem ellenére, őt legalább úgy féltem magától. De meddig terjed az én felelősségem??? Mások szerint már rég semeddig. Jogilag valóban. De ha azt vesszük, hogy magán nem tud/akar segíteni?? Hol az anyja, a barátai, a testvére.. micsoda szemétláda banda, hogy hagyják veszni...
Remeg a gyomrom és legszívesebben odamennék, annak ellenére h félek, hogy mit találnék ott.. De a segítségnyújtást csak mint párkapcsolatot tudja elképzelni. Ugyan ki merne egy idegbeteg, tönkre ment alkoholistával kapcsolatot?? Először fizikailag, idegileg helyre kell jönni, utána majd lehet rajta gondolkozni, hogy ki kivel mit akar, de neki így nem jó. És most kapok az sms-t h a világ legjobb mészárosa vagyok és őt kivégeztem...
Hát engem lassan ez a helyzet végez ki... Nem is tudom, hogy bírom ennyire, talán mert másokért felelős vagyok. Ő is az kellett volna, hogy legyen, de most a gyerek is ott hagyta.. nem tudom, kit sajnáljak jobban:(( És nem tudom, mit tegyek, nézzem tétlenül? Vagy felvállaljam, hogy megint próbálok segíteni és megint én leszek mindenért a felelős...
