Én tudom, hogy egy anya elvileg mindent megbocsát. És nem is haragszom. De őrülten elkeserít a fiam. Ezredszer?
Édes kis szőke fürtös volt, hihetetlen jól kezelhető, őszinte, megbízható kicsi volt; öt évesen elment a közeli boltba, utána elszámolt a pénzzel, vigyázott a testvéreire, stb.
Nem tudom mikor/mitől/hogy lett belőle az, aki... Talán kiüt a vér.. nem, nem az én vérem:( Bár az exem családjában sem emlékszem ennyire igénytelen, koszos, céltalan emberre. (Részeges bunkóra igen.) Semmiféle tisztelet mások otthona, kérése szava iránt. Haza jöttem és mindent összetakarítottam utána, mert bár kértem h ne legyen kupi, lett. Amikor az exem sokszor megemlítette a költözést, a jeges rémület fojtogatta a torkomat: én még egyszer nem akarok együtt élni... a fiammal!!! A saját fiammal:(. Iszonyú. Talán egyszer benő a feje lágya és nem csak arra talál jónak h pénzt kérjen és kaját. mi lenne velem ha nem lenne a másik kettő..
