Reggel arra a felismerésre ébredtem, hogy hétfő van.. két és fél napig hurcolásztuk az öt olaszt meg a négy románt mindenfelé. Szoktam azon gondolkozni, hogy miért leszek én egy-egy ilyen program után ilyen hulla fáradt, de egyelőre nem jutottam eredményre. Fél 11-kor könnyes búcsú után végre leléptek, én meg beájultam az ágyba.
Mondjuk a nápolyi banda nem egy átlag:). Alapban az is idegesít, ha valaki 10 percet késik, ezeknek meg a 9 óra 9.40-et jelentett, és még kellemetlenül se érezték magukat:). Ahogy az egyik kollégám megjegyezte, nem sok gyomorfekély elleni gyógyszert adhatnak el nekik:))). Egyébként szórakoztatóak, csak néha nehezen bírtam a rekeszizmommal, amikor nem azt mondták angolul, amit hittek, hogy mondanak:))
A nyári szünet nagy előnye, hogy nem kell hatkor négykázláb eljutni a kávéfőzőig, és lehet a kerti hintaágyban fél óráig kavargatni a kávét. Tulajdonképpen a mai munkanap töredék annyi energiát nem igényelt, mint a hétvége, annak ellenére hogy válogatott éttermekben ment el a fele:)
Klassz érzés, hogy lehet esténként programot szervezni.. holnap edzés, de szerdán a barátnőmmel vacsizunk valahol. (Csütörtökön majd azt fogom kipihenni:)) Szerintem 10 év alatt nem szórakoztam annyit, mint az elmúlt két hónapban:)
