Isteni jól telt a tegnap este: egy spontán ötlettől vezérelve Gabival elmentünk az egyik helyi hotel wellnessébe. Egy teremtett lélek sem zavart, szauna, úszás, pezsgőfürdő, majdnem két órán át.. jó volt. Közben nagyot beszélgettünk. Volt valami, ami zavart és most alkalom nyílt rákérdezni. Én alapvetően egy igen/nem válaszra számítottam, de egy 20 perces beszámolót kaptam, rengeteg új infóval.. letaglózott. Tényleg nem lehet bízni senkiben:(
Aztán mihelyt telefonközelbe jutottam, újabb nagy pofon, híváshegyek meg sms-ek, h merre járok... Hogy gyűlöltem ezt az ellenőrzést 20 évig és milyen isteni hogy mindent úgy döntök el, ahogy akarok. És mégis... naponta számon lehet kérni... nem tudom, miért hagyom:( Próbálom nem hagyni. Nagyon jó szinglinek lenni.
De közben nagyon sajnálom, megint tiszta önromboló, nem tudom, hogy lehetne megmenteni saját magától:(.
Ez a szauna dolog elgondolkoztatott, lehet h magamban is elmehetnék kiengedni a fáradt gőzt. Jó volt nagyon, gyönyörű a hotel medencéje is, 2x2 centis kis kék mozaikkal kirakva.
