Egy órája ment el a barátnőm a három gyerkőcével. Délben jöttek. Ez egy régóta halogatott találkozás volt, nagyon örültem nekik. A fiaim végig a kiscsajokkal játszottak, a barátnőm volt nyűgözve h milyen jó fejek és hogy törődnek a kicsikkel. Búcsúzáskor hosszú szócsata volt arról (angolul), hogy miért kell már menni, miért nem lehet itt aludni, mikor megyünk végre mi hozzájuk.
Közben hívott a nagy fiam és bár mondtam h vendégeink vannak, minősíthetetlen hangnemben lehordott, mert nem adtuk vissza a sporttáskáját időben. Bár azóta itt volt ezerszer, nem vitte el. Hát még egyszer nem kérek szívességet. Akkor jó vagyok, amikor abban a percben a föld alól is lóvét kerítek annak ellenére h mondtam h ivást nem szponzorálok. (De ő nyaralásnak hívja a lerészegedést.) Siralmas a helyzet:(. És nem fogom többé hívni se Pestre, se programokra. Hálátlan, tiszteletlen.. Keresem keresem a közös géneket, de nem látok benne semmit ami normális, emberi értékekre vallana.
A kicsi is jól eljátszott az emeleten a többiekkel, így Angie-vel megtörtént a nagy beszélgetés. Tudtam h nem úszom meg. Amikor nemrég náluk találkoztunk, tele volt vendéggyerekekkel, és nem volt alkalom mélyinterjúra. most lett. Hát elmondtam. Nagy vonalakban, részleteket mellőzve. Inkább abba mentem bele h mit éreztem, mennyire a béka segge alá degradálódtam tavalyra már... Aztán szóba jött az ex nője, Én nem szidtam csak azt mondtam h mennyire fájó h egy ilyen nyújtott többet, mint én. És mondott valamit Angie.. ami megütötte a fülem. Azt mondta h mindegy milyen... nincsenek kvalitásai annak, aki három gyerektől képes elvenni az apját. Angie-nek is három gyereke van. És szerintem remek anya, remek feleség. 20 éves kapcsolatban él ő is. Igen, sosem gondoltam h talán lehetett volna tisztelni hogy három gyerekért voltunk felelősek, az a nő meg nem tette. De hát nem tette a három gyerek apja sem.
Talán ez vonz Attilában. Ez a mély erkölcsi tisztaság. Hogy azt érzem, hogy ha hagynám h megkapjon sosem kellene neki más. Bár én ezt szentül hittem az exről is. Naiv állat vagyok:(
Van egy volt osztálytársunk, Angie-nek és nekem. Akkor szült, amikor én a másodikat. Ő egy beteg kicsit. És ott hagyta a párja érte. Ma együtt élnek, összesen négy gyerekük van. Angie azt mondta h nem látott még olyan jó kapcsolatot. Mert már megjárták a poklot. Én nem tudom, a pokoljárás után hogy lesz bizalom..
Nem akarok bízni többé senkiben, nem is akarok szeretni többé senkit. Kár h nem bírja a lelkem a felszínes, szex alapú kapcsolatot. Azt hiszem, az a biztonságos. Meghagynám az életem, ezt a szabadságot. Ezt a csak magamra számítást. s néha lenne valaki, aki átölelne. DE nem élnék vele, nem osztanám meg semmim, nem kellene félteni, nem kelleni magamat feladni.
Néha elborzadok saját magamtól:((((
Biztosan végigbőgöm a nyaralást...