Freshstart

https://www.youtube.com/watch?v=KqoPJtLLZT0&feature=related

Nehéz vigyázni. Annyira tudom, hogy mi lenne helyes..És annyira tenném is.

De akkor miért fáj ez ennyire? És meddig fog még fájni?

Vannak napok.. amik kevésbé fájnak. Vannak napok, amikor azt érzem, hogy mindenre képes vagyok... eltemetni a múltat. Lehet temetni ami nem halt meg? És honnan lehet tudni, hogy meghalt? És miért nem hal meg, ha nem érdemes már élnie?

Vannak évfordulók, amik nem számítanak, amikor még fontosnak kellene lenniük... És azok lesznek, amikor már nem kellene h számítsanak...

Mekkora állat ez ember.... Hogy nem tud vágyni arra, ami az övé. hogy nem értékeli, nem tesz érte. Hogy akkor fáj már csak, amikor nincs.

Milyen nagyon ritkán vagyok képes ezt végighallgatni.. józanul..https://www.youtube.com/watch?v=voiv2AWjLvw

Nem iszom többet kénes bort, szétszakad a fejem.

Success is counted sweetest

By those who ne'er succeed.

To comprehend a nectar

Requires sorest need.



Not one of all the purple Host

Who took the Flag today

Can tell the definition

So clear of Victory



As he defeated--dying--

On whose forbidden ear

The distant strains of triumph

Burst agonized and clear!

 

https://www.youtube.com/watch?v=ENfXl-WKOeU&feature=autoplay&list=PL56EC82E88FC07504&index=4&playnext=1&shuffle=780840

Will it ever.. ever... ever..............................................

https://www.youtube.com/watch?v=7qW4ILUmERc

First of all must go
Your scent upon my pillow
And then I'll say goodbye
To your whispers in my dreams
And then our lips will part
In my mind and in my heart
Cause your kiss
Went deeper than my skin

Piece by piece
Is how I'll let go of you
Kiss by kiss
Will leave my mind one at a time
One at a time

First of all must fly
My dreams of you and I
There's no point in holding on to those
And then our ties will break
For your and my own sake
Just remember
This is what you chose

Piece by piece
Is how I'll let go of you
Kiss by kiss
Will leave my mind one at a time
One at a time

I'll shed like skin
Our memories of lazy days
And fade away the shadow of your face

Piece by piece
Is how I'll let go of you
Kiss by kiss
Will leave my mind one at a time
One at a time
One at a time
One at a time

Azt hiszem, keresek egy pszichológust. A Gabiét jónak mondják. Hátha segít rendet tenni a lelkemben.

Nem is tudom elemezni, hogy mi miért fáj.. úgy egyben fáj az egész... Ma többminden rátesz..

Ma 22 éve... Elkezdődött egy csoda. Nem csodaként ért véget. Vannak még csodák?

És a szőke tündér lány is ma ment el, nem lesz kávétárs reggelente.. Pedig milyen könnyen meg lehet szokni a jó dolgokat.

Hozott egy gyönyörű díszüveges vodkát. Nem akartam felbontani. Sosem ittam még vodkát. De gondolkoztam azon, hogy ma este nem akarok-e.... Nagyon kevés alkohol is kiüt, utána minden szebb. Igyekszem ezzel a technikáal csak évente 2-3-szor élni.Akkor viszont működik.

22 év.. életem legproduktívabb évei.. legalábbis gyerekileg, szakmailag. Már sokáig tudnám sorolni h hol rontottuk el.... De az fáj jobban amt én rontottam el, pedig azt hiszem abból volt kevesebb.

Süt a nap.. tavasz van, szép:). De csak kívül napos minden.

Gyászolni fontos. Ami/aki fontos volt de már nincs, azt el kell engedni és meg kell gyászolni.. és nem szabad arra törekedni h ne fájjon. Mert akkor lehet túlélni, ha fáj...

De ennyi ideig és ennyire???

Mennyire egyedül vagyok... Nincs kinek mondani, nem értené senki, mindenki másnak más a szemszöge. Volt egy kapocs; azt hittem, szilárdan hittem h egy életre szól. Pedig nem működött rendesen... Soha egy percre sem nyújtotta, amit kellett volna... Csak elvett, kihasznált... nekem mégis az agyamba volt égetve az összetartozás.

Széttörték. Halálosan megaláztak és széttörték, elvették a hitemet, h tiszta volt a múlt. És ez a rohadt kapocs még mindig fog. Pedig már rég szabadulnék, mennék, nem gondolnék vissza..

Hogy tudnak mások életük során sok emberhez kötődni szépen, egymás után sorjában? Hogy lehet a korábbit úgy elfejteni h ez a fájdalmas égés ne ne hamvasszon lyukat a lelkemben...

22 év. Én meggyászolom:(. De mikor lesz már heg a seb helyén? És mikor kopnak ki a fájdalmas beidegződések némely útkereszteződésben?

 Egyre többet alszom, teljesen beteges, ahogy 11 órákat lehúzok éjszaka. korábban dolgoztam este, most ez teljesen kiesik. Néha nappal is alszom.. és közben kávéhegyek. Kezdek telejesen le/kimerülni idegileg.

Azt hiszem egy hét teljes magány kellene.

 Borzalmas, hogy én ennyire zsarolható vagyok érzelmileg. És az is az, hogy ezzel így vissza lehet élni.. és már hanyadszor..

Elegem van a pasikból, az összesből!!!

Nyugalmat akarok! Itthon csendben, rendben a kicsikkel játszani, beszélgetni, teázni, sétálni és végre munkailag utolérni magam..

Elegem van az összes hülye Y-kromoszómásból, aki csak és kizárólag a saját szemszögét látja, empátia zéró! De őket értse meg mindenki és legyen velük toleráns! 

Miért vagyok én ilyen hülye kedves, türelmes?? Ezért lehet megcsalni, becsapni, kihasználni, érzelmileg zsarolni, és kinek-kinek a kénye kedve szerint szórakozni velem, elvárni, hogy azt akarjam, amit ő akar...

No men no cry..

https://www.youtube.com/watch?v=IzTuKHOL4YE

(How true.... és én vágytam rá h valaki szeressen.. Na nesze, tessék, szeretet, a maguk módján.)

 Előttem egy nagy halom tankönyv, tudom h a kölykök befoglalhatnák maguknak, de olyan szivesen csinálom:). Tegnap éjfélkor már csak pár darabhoz volt kedvem. 

A naptáram.... egy káosz:) Annyira klassz, ahogy pörögnek a napok, mert annyi a tennivaló, ahova mennem kell, akikkel beszélnem kell, hogy teljesen terápiás hatással van rám. Szeretek csinos lenni és intézkedni.). Jó érezni h van ahol hatékony és sikeres vagyok:).

Nem is írok most többet, tegnap is csak öt éd fél órát aludtam.

 Próbálom magamnak megmagyarázni, hogy most már én vagyok magamnak és kész, és csak előre szabad nézni. (Jut eszembe, egyébként működik és abszolút jobban vagyok ettől.) Emiatt kiírtam az iwiwre hogy elváltam, Ezt egyébként nem terveztem egyáltalán, csak jött egy feeling. 5 percen belül jött egy levél, egy régi ismerőstől, egy részét bekopizom:

"Ezt nem akarom elhinni!!!!!
Ez nagyon nagyon rossz hír, még akkor is, ha semmi közöm sincs hozzá...
Én már túl vagyok az enyémen, de örök tüske.
A fiúk? Mit szólnak hozzá?
És bár semmi közöm hozzá: Miért?
Őszintén sajnálom, mindig azt gondoltam, hogy Ti vagytok a tökéletes pár."

Na, basszus, lehet hogy le kéne szednem a feliratot?

 Hihetetlen ma mi történt. (Egy horror.) Haza értünk a kicsivel vásárlásból, és amikor pakoltam ki a kocsiból, odakiabált, hogy egér van a konyhában. Először azt hittem, hogy rosszul látom, és valami más lesz a konyha közepén, ugyanis mozdulatlan volt a kis gusztustalan. Hogy halaht meg egy egér a konyha közepén úgy, hogy nem álló hanem fekvő pozícióban marad???? Mondjuk, sokáig nem mézegettem, addig sikítottam, míg megjelent a középső fiam és nyakon vágta az egeret, (aki továbbra is hulla maradt), majd kikukázta.

Asszem beengedem a kutyát éjszakára, már nem vedlik.

Mi lesz velem holnap után? Akkorákat alszom, hogy magam sem hiszem, minimum fél óra kimászni az ágyból, de most pl 50 perc volt. És mindjárt suli. Olyan hideg van, hogy amikor a reggeli kávémhoz felvettem a térig érő puha rózsaszín zoknit, nem a saját, miniköntösömért nyúltam, hanem a fiaméért; ez nekem bokáig ér. Most itt ülök a forró kávéval, de mindjárt öltözöm, sminkelek és indul a mandula, csak a kávézás szent idejére adtam magamnak 10 percet. Hosszú lista a mai és holnapi teendőké, még nem vettem semmit a fiúknak sulira és közben itt, a munkahelyemen is beindultak a dolgok. (Hála Isten, ezt szeretem:)

Na, 10 perc over, megyek szépülni:)

 Pillanatok alatt vége lett a hétvégének. Annyit főztem-sütöttem, mint régen. Ma itt volt az öcsém a feleségével (vagyis nem a felesége, a barátnője hivatalosan) és a gyönyörű kislányával. A pici 9,5 hónapos, mindenki szeme fénye. A fiúk kártyáztak, mi lányok meg a nappaliban ültünk a szőnyegen, szövegeltünk és néztük a kicsit, ahogy négykázláb felfedezi a terepet. Elvarázsolt, mint mindig.

Az ex mindig akart egy kislányt, utoljára pár éve említette, bár nem hiszem, hogy komolyan gondolta. Én az önző korszakom élem egy ideje, végre akkorák a fiúk, hogy élhetek kicsit magamnak is és a munkámnak is. Bennem volt a gondolat, hogy talán szeretne ő is átjönni, de a jelen helyzetben én nem hívtam. Küldött sms-t, de csak annyi volt benne, hogy küldjön-e kaját (hogy gondolta, hogy én nem főzök?:) és hogy a fiam majd helyette is megpuszilja a kicsi tündért. Még annyit írt h hiányzom. 

Sosem hittem, hogy egyszer megértem, hogy gondolkozik egy férfi, de azért 21 év után legalább sejthetném... Miért írja, hogy hiányzom? Félmondatokkal rendszeresen közli, hogy gondol rám, pénteken azt mondta a telefonban, hogy szeret. Közben meg semmit, de semmit nem tett ezer éve, hogy működjön a házasságunk. Nem értem.

Holnap fogorvoshoz mennek az öcsémék, közben én fogom a kicsit tologatni babakocsiban:) Már várom nagyon:)

 Huh, fáradt vagyok. Kivasaltam egy hegynyi ruhát, közben néztem (még mindig megy) a Szex és NY második részét, amit végre megkaptam a fiamtól angolul. Az első rész szövegét már kívülről tudom:).

Tegnap este elmentünk Katival szövegelni, szakmai dolgokat is. A kicsi ment az apjához. Egy ideje már sétáltunk, amikor kaptam az extől egy sms-t, azt kérdezte, hogy mikor menjen a kicsi aludni. Gondoltam, egyszerűbb és gyorsabb telefonálni mint menet közben írni. Hát ebből lett egy kb 20 perces telefon... pedig le akartam tenni többször is.Előre persze nem jutottunk. Elmondta amit mindig, hogy szeret, hogy miattam van teletetoválva a két válla. Én megint elmondtam, hogy nem érdekel mi van a vállán, nekem a szeretet az, amikor valaki velm akar lenni, vágyik rám és hozzá lehet bújni, ha félek vagy egyedül vagyok. És itt el is akadtunk. Mint mindig. Késő este megnéztem az emailjeim, küldött nekem egy számot, a bonanzától a 'Valami véget ért, valami fáj'-t. Visszaírtam h nem töltöm le és nem nosztalgiázom. Kati szerint az ex akkor irkál nekem, ha tudja hogy valahova megyek... visszagondolva, ez tényleg így van. Mindegy.

Ma voltunk gorkartozni. Nálunk ebédeltünk, imádják a spenótos olasz tésztát. Utána elautóztunk a gokart pályához Gyöngyös mellé. Hihetetlenül élvezték. (Egy vagyonba került.) Egy menetet én is mentem, nagyon akarták a srácok. Fontosak nekem ezek a közös élmények.

 Na, Róma halasztva... mert az adott projektben megcserélték a helyszíneket. Ez nem baj, helyette Belfastba megyek. Oda lassan már úgy, mint haza. Annyira terveztem, hogy Rómába valakivel megyek, akivel végigcsavargom az egészet, leülök a Spanyol Lépcsőre, kávézom a Piazza Navonán és akivel végre megoszthatom a szállodai szobám. (hogy én már hányszor aludtam egyedül szállodákban....) Így, hogy ez nem most lesz, a közeljövőben, még össze is jöhet.

Jó lenne...

 És sikerült izzót cserélni:) Végre! Mondjuk 20 perc volt volt, mire minden mozdítható kallantyút megpróbáltam kiakasztani és megtaláltam azt ami működött, aztán újabb 10 perc visszatekerni azt a fedő valamit, de mindegy, megcsináltam:).

Jó érzés:)

Terveztem este, hogy írok, de jött egy email a fiamtól, hogy menjek fel msn-re, aztán ott beszélgetés közben kiderült, hogy ő is össze van teljesen zavarodva. Én mekkora önző állat vagyok, hogy magamon nyafogok és észre se veszem, hogy körülöttem másoknak is lehet gondjuk... Kérdeztem, hogy ezt megosztja-e az apjával, de azt mondta h ő férfi, és senkinek nem nyafog, egyedül velem nem érzi megalázónak. Áthívtam beszélgetni. Jött is, én ittam egy deci bort, ő meg absztinens maradt, mert most nagy elhatározásai vannak, azt mondta többet nem iszik. (Hetek óta a hűtőben van egy sör, amit neki vettem.) Klassz volt, a héten többet volt itt mint előtte hónapokig. Édes ahogy mindig udvariasan megkérdezi, hogy szétnézhet-e a hűtőben:):):). Pedig mennyiszer mondtam, hogy mi nem elosztottunk három gyereket... és hogy a hűtőnk, minden másunk, az övé is. Mondanám, hogy megette egy építőmunkás heti kalóriáját, de egész nap egy haverjánál festettek, és két méternyi emberre kell kalória. (Szeretem azt látni, ahogy megy másoknak segíteni.) Mondtam, hogy terveztem még valami közös programot, mielőtt beköszönt a szeptember, de a kalandpark csak a kicsit érdekelte. Végül is a három srác egyet értett abban, hogy a gokart a legjobb ötlet (ez egy szó?). Szombaton akkor gokartozunk, ők ragaszkodnak hozzá hogy én is, főleg hogy autómániás vagyok. Klassz lesz, várom:)

Délután céges ügyben bementem egy irodába, ahol egy régi kellemes ismerős dolgozik. Két éve az orrom előtt omlott össze, amikor elköltözött tőle a férje. Most csinos volt, jókedvű, és nagyon örült nekem. A megbeszélnivalók közepén egyszer csak megszólalt: 'Jól nézel ki, mint mindig, mizújs veletek?' Ott, abban a másodpercben elbőgtem magam. Nem tudom, hogy kellene kivédeni az ilyesmit.

Én egy ideje ráklikkelek ennek a blognak a statisztikáira. Az elején volt, hogy páran beleolvasgattak, aztán hetekig senki. Egy ideje átlag napi 3-4, amiből egy emberről tudtam ki, de tőle nem tartok. (Bár kicsit zavar, hogy én ezeket a buta kis napi gondolatokat nem valakinek szánom, hanem én szabadulok tőlük.) A tegnapi látogatások száma 17!!!!!  Remélem, véletlen, de ha esetleg nem az, megkérlek, kedves olvasó, hogy ha nem csak ennek a blognak a weboldaláról 'ismersz', azt jelezd felém. (Én külön kértem a fiaimat, hogy ne keressék, hogy hova firkálok és biztos vagyok benne, hogy nem is teszik.) Picit bántja ez az intimszférámat.

 Na, Barátok közt.. a kicsi szereti, spinningről rohanni kell ilyenkor haza, aztán fürdés nélkül ledobja magát az ülőgarnitúrára és követeli, hogy vágjak fel almát vagy barackot és azt pakoljam a tenyerébe.

Egész jól vagyok a körülményekhez képest, meg is leptem magam vele. Bár nem telik el nap, hogy ne kellene visszatarthatatlanul bőgnöm, de nem vagyok depis, pedig attól mindig félek. Csak ez a hülye jövőkép nem akar alakulni, olyan mintha az exem alapértelmezettként belém lenne programozva, és hiába gondolkozom azon, hogy mennyire nem működött már ez, ez a buta kémia felülírja az összes gondolatom. Egy rutinos válós azt mondta, hogy ez múlik, csak ne kontaktoljunk és foglaljam el magam pozitív dolgokkal. Ez így is van, alapvetően sok program van és jól telnek a dolgok.. látszólag. Belül meg egy mérhetetlenül fájó seb, ami le van takarva, hogy más ne lássa, de sehogy sem akar gyógyulni. Nem vagyok normális, hogy rögtön az elköltözése után nem így álltam hozzá, de mind a ketten azt éreztük praktikusnak, ha találkozunk és beszélünk. Most meg ott tartok, ahol négy hónapja kellett volna. Vagyis akkor jobban voltam, csak féltem az egyedülléttől. Már nem félek tőle, vannak előnyei kényelmi szempontból, csak nem szeretek egyedül aludni. Lehet, hogy beszerzek magamnak egy plüss állatot. (Tudom, ez úgy hangzik, mintha egy kiscsoportos ovis színvonalán lennék... asszem érzelmileg most ott is vagyok.)

 (Le akartam írni, hogy tegnap mi történt, de valahogy nem esik jól.)

Ma kitakarítottam a kocsit belül, nagyon rég csináltam ilyet, mindig csináltatom. Anyu kérdezte is, hogy miért nem segítenek a fiúk. Hát az van, hogy ez olyan mint a fűnyírás, jól esik csinálni. Sütött a nap, szólt a zene, klassz volt. Kedvem lett volna kívülről is lemosni, de totál forró volt és nem akarom tönkre tenni a festését. Holnap reggel megyek a mosóba és s. k. lemosom a gyönyörű dögöt. Nagyon élvezem, hogy mivel fekete, végig kell simogatni. Volt, hogy megálltak mellettem és megkérdezték, hogy meg vagyok-e elégedve vele mert ők is gondolkoztak ilyen autón:). Pedig elég régi modell.

Ki akartam cserélni a fényszóró izzóját. Nagyon égő, mert elvileg ez egy egyszerű művelet, de mégsem sikerült:(. Pedig azt gondoltam, hogy mivel nehéz hozzá férni, ez pici női kézzel még gyorsabb is lesz. De nem ment:( Ki kell találnom h hogy oldom meg; szétnézek a neten.

Nem is tudom milyen volt a tegnapi nap.. Este hétig isteni, nagy túra, nagy bezsélgetések, sok nevetés, pisztráng.

19.00-kor KO, sajnos nem technikai, hanem teljes érzelmi. Ilyenkor iszom egy pohár bort és elmegyek aludni, de tegnap nem lehetett. Három-négy óra gyomorremegés után éjfélre megnyugodtam. És most jó. És megint freshstart... lassan rutinosan fogok újrakezdeni..

Valaha azt hittem, mindent túlélek, kiheverek, mindig mosolygok, mindig pozitív vagyok. Ezt akarom hinni megint.

Gyors mail, nyert az egyik projektünk:):):)

Akkor én idén megyek Rómába is:))) Annyira szeretnék a Piazza Navonán kávézni megint:)