Freshstart

Mindeki a saját eszközeivel:). A számítógép a kocsi fenekében, autó bezárva, slusszkulcs nálam. A kölyök bosszúból szétrángatta a rúter kábeleit, de azt meg tudtam oldani. Nem fürdött, nem csinált semmit, ém húzgáltam a szemetest, én locsoltam, én fogok ma is kipakolni a mosogatógépből. Viszont nem megyek bevásárolni, ma itt búcsúbuli a kolléganőmnek, ergo nekem lesz kaja, ő meg vagy elmegy a boltba, vagy a tegnapi nagy tepsi rétesen él. Nyilván én csinálok mindent, ő meg pukkad, nem szól hozzám, hiszen 'alapvető emberi jogaiba beleléptem', pl a tulajdonjogába, mert ő vette a számítógépet.

 Technikai KO , nem tudom mit kezdjek a gyerekemmel. Eszik-alszik és napi 14-16 órát számítógépezik. Sztem, mert szte alig és amúgy is nyár van. Volt már táblázat, amibe írni kellett h mennyit gépezik - végighazudta. Tegnap előtt egy vita után eltiltottam a tegnapi számítógépezéstől. Hülyének nézett, jött a bátyja, aki azt hiszi, h ide csak úgy bejár, amikor kedve van (szabadulnom kell a háztól, ha valaha azt akarom, hogy legyen saját szférám), és először ő játszott, aztán a kis hülye. Utána hosszas vita, próbáltam kikapcsolni a gépet. Konkrétan fizikailag nem engedte. Nem bántana soha, de erősebb és ezzel élt is. És most KO... akkor sírva ott hagytam, de nem érdekli, ha megbánt. Pár napja, már sokadszor, pénzt tetetett a számlájára az enyémről, azzal az ígérettel, h majd bemegy a bankba és kp visszateszi, mert így nem tudok utalni. Nem tette, ugyanis olyan lusta, h nem áll fel abból a sarokból. Totál kikészít. Soha nem sportolt egy percet se. Kirobbanthatatlan abból az egy négyzetméterből, amiben ül egész nap. Jó esetben fürdik.

No idea what to do:(

 Mikor szokom hozzá, hogy ránk szabott méretekben főzzek/süssek? Gondoltam, estére jó lenne pár darab rétes. mikor a gáztepsi tele volt, akkor jöttem rá h még egy csomag réteslapom van. Közben alig van valaki itthon. Hülye vagyok.

Gabival találkozom este, de eszembe jutott, amikor nemrég a törökbálinti barátnőmnél voltam, aki három gyerekkel és még négy vendégel várt, meg egy - azaz egy - rúd rétessel. 

Látszik, hogy lányai vannak:)

Nem kellene mindent meghallgatnom, amit kitesz. Tele leszek beivódott impulzusokkal. Eszembe jut, ahogy táncoltunk. Én nem vagyok jó táncos, de valami őrület, hogy mit tudott velem csinálni.

Annyira isteni, süt a nap, kellemes meleg, alig pár cuccot kell felvenni, nincs reggel rohanás:). ( óra sincs de már rendet raktam, ki is porszívóztam, lehet kicsit dolgozni az ingatlanos előtt.

(Meg körmöt lakkozni:)

A héten egyszer le akartam menni Poroszlóra úszni egyet, de mivel a gyerek még nem mehet a vízbe, meg kell várnunk a jövő hetet. Csak egy gyors, reggel 8-11-ig progira godoltam, utána fürdés, ebéd, neki pihi, nekem meló. Már nagyon-nagyon szeretném a nyaralás feelinget érezni.

Örök álom marad a Wörthi-tó. Iszonyat drága. Tulajdonképpen, tekintve h a gyerekek már nem kicsik, megfordult a fejemben h szállásfoglalás nélkül csak úgy nekiindulunk. Kalandos lenne. És persze rizikós anyagilag is, végül is nem aludhatunk kocsiban egy hétig ha nincs kifizethető apartman.

 Ezt most olvastam, szívbemarkoló:

"Öt állomása van a bánatnak. Mindannyiunknál máshogy néz ki, de mindig öt fázis van. Tagadás. Harag. Alkudozás. Kétségbeesés. Elfogadás."

 A kicsi a héten táborban van. Reggel ment, de már keresett kétszer, csak egy pillanatra csörget be, nehogy rám kelljen pazarolni a pénzt:). Amikor itthon van, sokszor hozzám se szól, örök könyörgés az élet, h együnk együtt, stb. Most mégis valami anyahiány robbant benne, mind a kétszer azt mondta h csak beszélgetni szeretne velem, azért hívott.

Szombaton ültünk Gabival a teraszon és hallgattam a gyerekei programját: Most Szegedre a nagymamához, aztán az apjukkal a Balatonra, aztán a keresztszülőkhöz Gyálra...

Tudom h nem kéne hasonlítgatni, de nagyon belém villant, h az enyémeknek alig lesz nyári élmény. Fizetett tábor, és jó esetben egy közös nyaralás, bár pont ma a kettes számú azt mondta h inkább normális tv-re lenne szükség. Se nagyi, se keresztanya... Fáj nagyon. Először ötből kettőre csappant a létszám és nem elég, h elment kettő, de totálisan el is szakadtunk. És most a kicsi sincs.. itt vagyunk ketten, a gyerek számítógépezik. Kb 10-szer szóltam h ideje lenne lerobbanni a gépről, de nem érti/nem érdekli. Igaz, most táppénzen van még a könyökével, de én locsoltam, pakoltam stb.

Reggel jön az ingatlanos, kíváncsi vagyok, mire jutok vele.

Milyen rohadtul egyedül voltam/vagyok/leszek világ életemben:(

 Ez volt a mai menü. Tudom, borzasztó bár én mindet szeretem külön-külön.. de már nem bírom elviselni ezt a dagadt önmagam. Tudom h más nem akarná magát 56-57 kg-ért felkötni, de ez már vészhelyzet. Az h hónapok óta nem tudom ledobni azt a hülye 2.3 kilót, egy dolog. Az, hogy randa, és egyébként is nem férek bele a régi tangáimba, már kellemetlenebb. De az h közben iszonyúan érzem magam, azt már nem lehetett hagyni. Nem emlékszem utoljára mikor voltam ilyen, de mindig úgy gondoltam h akkor nem lesz valakin 15 kg felesleg, ha az első 2 után már odafigyel magára. mindegy, remélem ez használ, rosszul érzem magam így.. ja és bikiniben.. hát azt tényleg csak a kis paradicsomok tolerálnák a kertben.

Milyen egyszerű dolgoktól is boldog lehet az ember.. terasz, virágok, zöld paradicsomok, amiket én ültettem magról... hideg paradicsomlé, huntaágy, alattam a kutya. Ha belefekszem a hintába, azonnal alám költözik és a mancsát a papucsomra teszi:) Édes:)

Azon tűnődtem h hogy soha többé nem akarok terasz és hintaágy nélkül élni, és hogy mi lesz, ha ezt eladjuk, amikor az öcsém hvott, hogy elment a magzatvíz náluk.. akkor órák kérdése, és bébi lesz:) persze e segtítségemből nem kértek, sosem kérnek, így várunk és majd szól, ha túlvannak rata. (Ennyi év után is tódulnak az agyamba a emlékek, hallottam a hívás közben a felségét zihálni... mégis szerencsés, hog a szenvedést van kivel megosztani. Egyedül szülni iszonyú:(( )

 Én tudom, hogy egy papír semmit nem jelent, de mégis csak jó lenne, ha egy szétesett család legalább időnként úgy tenne, mintha utólag is lenne valami kötődés. Őszinte leszek, nem a kötődés a lényeg nekem most, de tényleg úgy érzem h járna nekem pár szabad nap. Nem emberi ez a két kölyök. A számítógép-függőség teljesen eluralkodott rajtuk, nap szinten harcolunk, hogy valahova menjenek, valamit csináljanak, DE nem teszik. Méreg drágán befizettük őket táborba, de tényleg azt érzem, hogy az nekem kevés. 14 hónapja költözött el az apjuk. A kicsi február végén volt nála utoljára, ha jól emlékszem, de akkor jó ideje már nem aludhatott ott. A nagy egyszer sem tette. 

Nagyon lefárasztanak, apjuk nincs, de amikor volt sem vett részt a gyereknevelésben, így az nem új, hogy őrülten egyedül vagyok. DE igenis két hetente járna két nap nyugi, nyaranta meg 3 hét... Ha ezt összeadom, sík ideg leszek. Ez kitesz 3 hónapot legalább. Nem emberi h van aki gyereket csinál, aztán leszarja. Más meg egész rohadt életében napi 24 órán át ügyeletben van.

Nagyszüleik sincsenek, van anyu, aki a nyolcadikon lakik 48 nm-en és most épül fel egy betegségből. Mert az ex alulművelt, kritikán aluli szülei soha nem tartottak igényt a mi gyerekeinkre. 

Nagyon antiszoc lettem, tudom. De vágyom egy kis nyugira. És még sok évig nem lesz:(Fáradt vagyok:( Néha azon gondolkozom, h ha ezek szeparálódnak tőlem, lesz-e még pár normális évem, amikor pihenhetek is. Mennyire vágytam szeretetre.. már nem vágyom rá; azt szeretném, ha mindenki békén hagyna.

 Rohanás egész nap, inkompetens kollégák, hogy élem túl ezt a titkárnő váltást? Tudtam h nem lett volna szabad felvenni valakit, aki nem szereti a matekot... Mégis csak a legalapvetőbb tudomány. Akinek nincs reálagya, azzal nem tudok kezdeni semmit, buta és kész:(

Már azt hittem h megúszom cseszegetés nélkül, de nem, egy sorozat sms-t megint elpocsékolt rám az ex... ha összejön a tervezett nyaralás, én esküszöm nem kapcsolom be a telefonom egy hétig. De az a kis nyugi napközben nagyon jót tett, isteni pasimentesen.

Hát hagyjanak is békén. Talán majd, egy év múlva hiányozni fog valaki, de egyelőre több velük a gond, mint az öröm.

 Átkötöttem a gyerek sebét, azt hiszem gyógyul:) Minden esetre nem olyan fekete, mint két napja volt:)

Mert hogy szerdán körülmetélte a könyökét egy törött cserépedénnyel, iszonyú volt.. fél óra várakozás a mentőre... és nem tudták, hogy elhal-e a könyökén egy foltnyi vagy sem...

Iszonyú stramm módon viselte, se egy könnycsepp, se egy jaj, férfi lesz belőle:). Én meg kibuktam, annyi de annyiszor vittem már családtagot a traumára, de soha még ilyen ronda sebet nem láttam. Alig vérzett, mégis.. mint akit megnyúztak.. képtelen lettem volna vele kocsiba ülni...

 Tudom, h nem kellene pontokkal befejezni a mondataim, de a bennem lévő bizonytalanságot érzékelteti. Mert bizonytalanság, az van.

Újabb családi válság, bár hol itt már a család... (A kicsikkel betervezett pókerből nem lett semmi. Ma játszottunk egy honfoglaló partit, az remélhetőleg kicsit kárpótolta őket, annak ellenére, hogy súlyos vereséget szenvedtek.) Megjelent az ex ma, vadul csengetett, ön- és közveszélyes állapotban volt. Nagy nehezen megértettem, hogy valami vita során a nagyfiam elköltözött tőle. Eddig is őrülten magányos volt.. mi lesz most vele:(((

Mondjuk, ahogy ez megtippelhető, ezért is én vagyok a hibás. Délben jött anyu, elmesélte h a gyerek zokogva megjelent nála és kérte h ott lakhasson egy ideig. Dávid és a zokogás... elképzelhetetlen:(( Azt persze eddig is sejtettem, hogy az apja leamortizálja, mondtam is neki eleget. A gyerek bár 20 éves, és igyekszik egy céltudatos férfi látszatát kelteni, nem az. És belül, mint mindenki, őrülten sérülékeny.

Egészen magán kívül volt ex-férjem, nem az első eset, hogy eszembe jut, hogy egyszer kárt tesz bennem és hiába bánja meg percekkel később, nekem már annyi lesz. De a félelem ellenére, őt legalább úgy féltem magától. De meddig terjed az én felelősségem??? Mások szerint már rég semeddig. Jogilag valóban. De ha azt vesszük, hogy magán nem tud/akar segíteni?? Hol az anyja, a barátai, a testvére.. micsoda szemétláda banda, hogy hagyják veszni...

Remeg a gyomrom és legszívesebben odamennék, annak ellenére h félek, hogy mit találnék ott.. De a segítségnyújtást csak mint párkapcsolatot tudja elképzelni. Ugyan ki merne egy idegbeteg, tönkre ment alkoholistával kapcsolatot?? Először fizikailag, idegileg helyre kell jönni, utána majd lehet rajta gondolkozni, hogy ki kivel mit akar, de neki így nem jó. És most kapok az sms-t h a világ legjobb mészárosa vagyok és őt kivégeztem...

Hát engem lassan ez a helyzet végez ki... Nem is tudom, hogy bírom ennyire, talán mert másokért felelős vagyok. Ő is az kellett volna, hogy legyen, de most a gyerek is ott hagyta.. nem tudom, kit sajnáljak jobban:(( És nem tudom, mit tegyek, nézzem tétlenül? Vagy felvállaljam, hogy megint próbálok segíteni és megint én leszek mindenért a felelős...

 Isteni jól telt a tegnap este: egy spontán ötlettől vezérelve Gabival elmentünk az egyik helyi hotel wellnessébe. Egy teremtett lélek sem zavart, szauna, úszás, pezsgőfürdő, majdnem két órán át.. jó volt. Közben nagyot beszélgettünk. Volt valami, ami zavart és most alkalom nyílt rákérdezni. Én alapvetően egy igen/nem válaszra számítottam, de egy 20 perces beszámolót kaptam, rengeteg új infóval.. letaglózott. Tényleg nem lehet bízni senkiben:(

Aztán mihelyt telefonközelbe jutottam, újabb nagy pofon, híváshegyek meg sms-ek, h merre járok... Hogy gyűlöltem ezt az ellenőrzést 20 évig és milyen isteni hogy mindent úgy döntök el, ahogy akarok. És mégis... naponta számon lehet kérni... nem tudom, miért hagyom:( Próbálom nem hagyni. Nagyon jó szinglinek lenni.

De közben nagyon sajnálom, megint tiszta önromboló, nem tudom, hogy lehetne megmenteni saját magától:(.

Ez a szauna dolog elgondolkoztatott, lehet h magamban is elmehetnék kiengedni a fáradt gőzt. Jó volt nagyon, gyönyörű a hotel medencéje is, 2x2 centis kis kék mozaikkal kirakva.

 Furán érzem magam, robban bennem az életkedv és a vitalitás, de a düh és a sértettség is.

Nem fogom feladni önmagam, legyen bármi. Sok év után végre döntöttem, elváltam, és most minden, minden sokkal jobb. Egyedül könnyebb mint társsal. Bután hangzik, de így van. És főleg, az érzés.. nagyon jó ez a szabadság, történjen bármi, nem adom vissza. Nyár van, süt a nap, keresek a sulinak egy telephelyet és fél éven belül megszabadulok mindentől, amivel meg lehet még zsarolni. és ezentúl megválogatom h kivel állok szóba.

Fájó érzés a hozzám legközelebb állókban csalódni. És Murphy, egyszerre többen. Lehet h így, 40 évesen kicsit harciasabb leszek. Védeni fogom mostantól magam, és az érdekeim. Rosszul kellene h érezzem magam a történtektől, de nem így van. Megyek, megszerelem a szétment ajtót (nem először csinálok ilyet), teszem a dolgom és szervezem az életünket. Azért az nagyon jó h itt van nekem ez a két kicsi. Hogy van kiért.

Nagyon féltem tőle, nagyon. és hihetetlenül meglepően alakult. Persze, a reggeli kv az ex-szel magában hordozta az Attilával való botrányt, így azt hittem h a délutánra megbeszélt fél órára sem akar majd látni. Az extől kaptam ajándékba egy vibrátort; nagyon megalázó volt, nagy nehezen tudtam csak uralkodni magamon és nem bőgni, de láttam rajta h nem akart bántani, komolyan azt hitte h erre szükségem lehet. Hát nem az empátiájáról híres, az tuti.

Attila telefonált 4 előtt h 4.40-re jön értem, addigra legyek kész. Nem volt kedves. Hát jött, egészen megijedtem amikor megláttam h fehér ingben van. Nem árulta el h hova megyünk továbbra sem. Leparkoltunk a a Bazilika mellett. Gondolkoztam h mi lehet arrafelé, amikor a templom oldalában egy ajtó kinyílt, és egy pap (utólag kiderült, a sekrestyés) kedvesen kinézett és ezt mondta: Már vártunk Titeket. Elkezdett remegni a gyomrom és minden hülyeség kavargott a fejemben: h mekkora botrány lesz itt... nincs s Attila megkeresztelve... ugye nem lehet engem semmire kényszeríteni... De aztán elkezdtünk felfelé menni poros, szétmállott lépcsőkön, sötétben. Nem féltem, eszembe sem jutott a klausztrofóbia és a vertigó; az volt csak a fejemben h mi a frászt keresünk itt. Aztán felértünk a harangokhoz, szépek voltak. De még nem végeztünk, tovább is menni kellett. Az járt a fejemben h mit lehet csinálni a toronyban. Attila többször emlegetett mostanában lánykérést, azon gondolkoztam h milyen illúzióromboló lesz ha a romantikus helyszín ellenére azt mondom, h én többé soha.

És amikor a teteje felé jártunk, megláttam még valakiket: a két legjobb barátnőm, pezsgővel, tortával.. hihetetlen volt:) Attila valahonnan előszedett egy 40 fehér rózsából álló csokrot. (Nem is találtam hozzá vázát.) Gyönyörű képeket lehetett csinálni a Bazilika tetején, bár fújt a szél. 

Aztán ma reggel megkaptam az ultimátumot: Hogy ha valaha még látni akarom, vagy hozzá akarok szólni, akkor miket vár tőlem... És nem vette fel a telefont. Remek, ma senki.

Hát akkor nézegetem a rózsáimat és nem érdekel senki. Két hülye pasi helyett szeretnék egy normálisat. Egy olyat aki felvesz mindigi a telefont, nem bánt, nem nézegeti a telefonomat és nem csekkolgat, akire lehet számítani, aki minden napszakban szeret, aki nem váltogatja az adott hangulata alapján h mit akar.Aki a biztonságérzetemet adja. Soha nem volt nekem olyan:(

...az írással. Rengeteg minden történt, de nem volt időm/alkalmam írni. És szokás szerint minden a feje tetején, senki nem áll szóba velem, és mindenki szerint velem van gond. Hát annyit hallottam már ezt, h kezdem hinni...

Mindegy, most majd fürdök és fekszem, aludni nagyon jó. Belefásultam az ultimátumokba, a fel nem vett telefonokba, stb. Nézegetem a gyönyörű virágaimat a kertben és nem fog érdekelni senki:(. Két barom, engem zsarol, fenyeget, bánt mindkettő.

 Befogtam a gyereket dolgozni. Tulajdonképpen a szükség vett rá, hirtelen kellett kolléga, de nem volt, így feldobtam neki h akar-e a hetedikes-nyolcadikosoknak angolul foglalkozást tartani. Jó volt látni ahogy este nem számítógépezett, hanem megfontolt arccal ült a szobájában és gondolkozott, hogy hogy csinálja. Abban maradtunk, hogy mivel ez kötetlen foglalkozás, ha megunják, akkor átveszem. De nem kellett, 4,5 órát töltött az angol napköziben. Utána döbbenten nézte a 'fizetését', amit a kolléganőm lepakolt neki. 

Nem csak azért jó, hogy dolgozott, mert alapban a munka nemesít, hanem mert jó hogy megtapasztalta, hogy a szellemi munkával mennyivel jobban lehet keresni. Büszke voltam rá, hogy milyen megtervezetten és lelkesen tette a dolgát.

 Mennyire igaz ez a buta grafiti:(

És ha nem döntesz is döntesz, és akkor újfent (folyamatosan) te vagy a szemét, aki mindenkit átcsesz... mindkét oldal szerint. Fáradt vagyok ettől. Békés kis menedék az otthon, ahol Bubuval este összebújva megnézzük a következő Game of Thrones-t. mi lenne velem a két dög nélkül... 

És miközben mindenről én tehetek, senki nem hiszi egy szavam sem, de gyűjti az sms-eket és egyéb 'bizonyítékokat', amivel megzsarolhat. És nem, nem IQ kérdése ez csak. végül is, pasikkal már nem lehet engem zsarolni, egyrészt a helyzet ennél szarabb nem lehet, másrészt meg mert nem tartozom senkinek elszámolással. Mégis, sérülékeny vagyok, van egy nagyon érzékeny, gyenge pontom: a gyerekeim. Nem fair ezzel megzsarolni. Én sosem tenném senkivel.

 Nem lehet abbahagyni ezt a filmet... a prezentációim meg sehol sem tartanak.. 

Isteni a hotel; hosszú, forró zuhany után, vizes hajjal álltam neki dolgozni.. csak előtte engedtem magamnak 10 perc filmet... és megint 10-et... és megint 10-et... Fáradt vagyok, simán tudnék aludni most egy nagyot. Gyönyörű a szoba, tudnék itt aludni. Egyedül:(

 Mihelyt kiteszem a lábam otthonról, egyből van valami intéznivaló.. záporoznak a levelek a suliból, hogy mit hogy.. most alakul jövő hétre új kurzus, most kellene beszélnem az egyik szállodással, most írt a brit aki nyárra jönne.. hónapok óta keresek egy anyanyelvit, most lenne, de mikor interjúztatom Skype-on? Ki akartam hagyni a vacsit, de egy olasz öregurat is meghívtak, akivel Rómában korábban találkoztam és miatta szemtelenség lenne...

Huh, a vér meg dől...

Épp két titkárnőm van most, ez sem elég?:)

Az persze klassz h van meló, csak olyan tehetetlen vagyok egy távoli meeting roomban:(

És a kölykök is nagyon hiányoznak, éjszaka megnéztem a Game of Thrones következő részét, de annyira ijesztő volt, hogy bármennyire élvezem, Bubuval fogom nézni ezentúl csak.

 És megint egyedül egy klassz hotelben... Hányszor határoztam el, hogy úgy utazom, hogy fogom valakinek a kezét... Next time..

Ez a 11. nap h vérzem.. és most kellene menstruálnom csak. Így is vérszegény vagyok, valamit szedni kellene. És remélem eláll, ez így tiszta őrület.

A kékfolt a bicepszemen nagyon randa; nem emlékszem, mitől van. A vasárnapi verekedéskor lett, de engem senki nem bántott. Bali persze bepróbálkozott azzal, h az apja lökött el, amikor már senki nem látta, de tudom h az ex engem nem bántana. Legalábbis azt hiszem. Ezer %-ra nem lehet tudni, ismerve őt. De azt hiszem, sokkal inkább szeretgetne, mint bántana. Összeugrik a gyomrom most is. Rég nem kellene már szeretnem. Nem tudom nem szeretni. Valaki, valamikor, sok éve (22) alapértelmezetté tette a fejemben és nem lehet onnan kiégetni... Azt hiszem akkor tudnám elfelejteni, ha lenne neki más. Az őrülten fájna, de védeném magam ösztönösen és kerülnék minden kontaktot. Így nem tudom ezt tenni, Hiányzik.

Szeretem ezt a hotelt, voltam már itt. Felér bármelyik nyugatival. Szép, tágas, világos, welcome csoki és alma várt, márvány asztallapok.. gyönyörű. Én meg egyedül:(

Mennem kell, Bogdan mindjárt jön értem.

 Régebben nem szerettem a nyarat. Ma már nagyon. Hatkor ébredtem a napsütéstől, hiába a lehúzott sötétítő a tetőablakon. Kávé, az elmaradhatatlan kávé, Snowflake-kel a teraszon. Ez a terasz a mindenem. Ahogy munkanapok reggelén is holiday feelingem lesz a napon:). A kutya teljesen kiegyensúlyozott, amióta napközben is ki-kijárunk hozzá.

Ma már fél 7-kor kipakoltam munkát, laptopot, irodaszereket és nekiálltam a heti melót előkészíteni. Olyan szép az élet, olyan tökéletes lehetne.. Ha ez a két őrült nem ölné egymást.. én meg, mint valami idióta királylány a toronyban, tehetetlenül bőgök. Nincsen megoldás. én nagyon sokat tudok, tudnék adni, de nem merek. Senkinek sem merek. Ja, nem tőlük félek, kaptam már annyit mindkét oldalról, h lassan belefásulok. De bármit teszek, a másikat bántom vele. Nem akarom egyiket sem:(. Nekem fontos mind a kettő. Ez gátolja meg h normális kapcsolatom legyen. Mind a kettő állati kitartó és nagyon imád. Tényleg.. (Még most is nehezen hiszem, h engem ennyire lehet akarni.)

Talán majd a végén mind a kettő elfordul tőlem és eltelik sok idő.. és talán lesz egy harmadik. bár most nagyon nem vágyom több bonyodalomra. Pasik nélkül egyszerűbb, élhetőbb az élet. Csak ne hiányozna ilyen nagyon a meleg érintés, ami biztonságot ad.

 Család.. kinek mit jelent.. 

Nekem sokat. Egy bombabiztos kötődést, felelősséget, feltétlen odaadást. Azt, hogy hozzám mindig, mindenhonnan, bárhogyan haza lehet jönni. De elég-e ha egyoldalú a hozzáállás?

Nem vérségi kérdés az érzés. Látom a nagyfiamon. Megint elvesztettem. Egy vadállat tud kijönni belőle. Ezt nem lehet, nem szabad tolerálni. Bármikor ellenem vagy a testvérei ellen fordul. És nem hallgatja meg a másik felet, csak azt az objektívnek távolról sem mondható édesapját. A két kicsi gondolkozás nélkül az apja ellen van, ő pedig ellenem. De miért kell választani köztünk? Miért kell őket bevonni undorító családi konfliktusokba? Miért nem fontosabbak annál h ebből kimaradjanak??

Tegnap elvesztettem az esélyt, talán örökre, hogy bármiféle segítséget kaphassak a két kiskorúval. Van egy anyjuk, egy nagymamájuk. Egy keresztapjuk, aki szereti őket, de túlterhelt, messze van és a saját családja fontos számára egyedül.

Mi lenne velem barátok nélkül? Hozzájuk tudok még fordulni. Nem hagyhatok két kiskorút napokra egyedül, míg külföldön dolgozom. Soha ennyire még nem féltettem magamat. Ezek a gyerekek elvesztek, ha én kiesek a termelésből. Remélem még sok szép, egészséges, boldog év áll előttünk közösen. Azt szeretném, ha stabil személyiségű és értékítéletű, célokkal és energiával teli emberek lennének. Talán ez a boldogság.

Vagy hogy szeretjük és elfogadjuk önmagunkat. Soha ennyire még nem szerettem magamat. Ki hitte volna, a tavalyi viharvert év után.

A telefonom.... kész őrület. Persze csak azóta amióza lejárt a garancia. Eddig is hülyeségeket csinált, ha kedve volt, nem fogadott hívást, miközben én tudtam hívást kezdeményezni. Az ismerőseim viszont azt gondolták, hogy ki vagyok kapcsolva.

Aztán tegnap du 4-kor úgy döntött, hogy mostantól az egész érintőképernyő nem érzékel. Kedvem lett volna falhoz vágni. Minden esetre áttettem a SIM-kártyát a póttelefonba, amit az exem hagyott itt. Az sem reagált. Nem tudom, lehet-e a SIM-mel gond. most átmenetileg a fiam kb 5-6 éves Nokiájt használom. Iszonyatos a hangja, sms-t alig tudok írni rajta, nem tudjuk h hogy kell lenémítani és amúgy ronda:)). De nem panaszkodom, örülök h van, majd megyek holnap a Telenorba, h lehet-e valamit kezdeni a gyönyörű, de használhatatlan kis döggel.

Június 25-én csajparti:). Évek óta mondogatom, hogy szeretném bejárni a parkot a Betléri-kastély mögött. Aznap ezt megkíséreljük, ha engedi az idő: Kati, Gabi és Mariann lesz a túrapartner. Sok-sok kirándulást szeretnék. Valahogy korábban nem tudtuk, h hogy kell élni. El akarom vinni a kicsiket (a nagy kicsit is)pár napra egy-egy szép helyre a környéken.