Freshstart

Hát nekem nem jött be a film.. Olyan voltam, mint a rossz gyerek, öt percenként nézegettem a telefonomon, hogy mikor lesz már vége. Szerencsére a fiaimnak tetszett, a kicsi mondogatta, hogy milyen klassz napja volt így, hogy volt mozi, fagyi, séta. Azért könnyű őket boldoggá tenni:)

Holnap lehet hétig aludni, de jó!:) 8-9 között kell a kosársuliba vinnem a kicsit, aztán egy hosszú listányi intéznivaló, hogy szerdán nyugodt szívvel repüljek (juj, de várom!:). Utána néztem, lesznek dánok, franciák, litvánok; ilyen országokban alig van ismeretségem, ideje arrafelé is kiépíteni pár munkakapcsolatot. Tegnap vettem egy olyan pulcsit, mint a névjegykártyám:) Tudom, butaság, de hát nőből vagyok:)

Tegnap nap közben azon gondolkoztam, hogy mennyire ingerszegény az elkövetkező 1-2 hét. Utána már meeting olasz és román kollégákkal, az klassz lesz, de addig semmi.. szóltam is pár csajnak, hogy ráérek esténként egyet sétálni, beszélgetni, stb.

Ma meg... egy gyors hívás egy nápolyi kollégától; nagyon füleltem, mert iszonyatos angolsággal beszélnek és ez őket nem zavarja, engem meg igen:). Ajánlott egy kollégájának, jött is a csajtól hamar a meghívó email egy jövő heti konferenciára Szófiába. Nem 100%, hogy megyek.. 99:). Mindent fizetnek, szakmailag sokat jelent, de leginkább nagyon-nagyon-nagyon van kedvem menni:) Így is, hogy bele se néztem még a 30-ai projektbe, ma adtam le egy ütemtervet és egész nap két nyelven interim reportot írtam. Azt hiszem, jót fog tenni sok ember, szakmai programok és az utazás. Perverz módon szeretek repülni, mindig azt érzem, hogy a felhők felett süt a nap és kinyílik nekem a világ.

A jövő hetet ez teljesen megborítja, egészen másként terveztem, de majd valahogy átszervezem.. erre vágytam:) Végre zajlik:) Szeretem a kiszámíthatatlan dolgokat:)

Az illatát meg itt hagyta a párnámon......:(

Milyen igaz, hogy a magányos emberek írnak naplót...

Ez a hét telis-tele volt klassz estékkel, nem volt kedvem írni. A hétvégétől tartottam, nagyon megviselnek a magányos esték, de most sikerült egy lánybuliba belecsöppenni pénteken - emlékezetesre sikerült:). Tegnap sms-ben egyeztettünk egy ismerőssel egy esti kávét a nemrég nyílt Frei Caféban de azt hiszem, ezek után is az Árkádba vagy a Mammutba megyek, ha Freire vágyom, ez itt nem az igazi. Azért ennek ellenére sikerült fél 12-ig szövegelni; valahogy dupla x kromoszómával ez nem probléma:)

Mára egy nyugis délutánt terveztem; a kicsiért jött reggel az ex és úgy egyezett a középsővel, hogy ebéd után megy hozzá ő is. Gondoltam, ha egyedül leszek, akkor végigporszívózom a lakást, aztán megnézek egy kölcsön dvd-t már másodszorra, nyugisan egyedül. Hát most tudtam ennek nekilátni...

Fél egykor csörgött az ex, hogy hoz át kaját a fiának. Mondtam, hogy egyrészt most ebédelt a kölyök, másrészt meg nemsokára megy át hozzá, többek között egy hajvágásra is. Meglepő módon, az ex ennek ellenére átjött, hozott kaját, kért egy sört és közölte hogy meleg van... és gatyára vetkőzött, aztán bekapcsolta a légkondit és a meccset, 10 perc  múlva pedig édesdeden aludt a nappaliban.. ahogy anno mindig is. A fiammal csak néztük, néztük.. és nem értettük... Nem mertem elkezdeni a porszívózást, nehogy felébredjen. Háromnegyed ötkor (!) a gyerek költögetni kezdte, hogy mégis, mi lesz a hajvágással... fél órába telt, hogy magához tért, és végül hat után mentek el hozzá. Ötletem sincs, hogy miért jött át, és miért hagyta otthon a kicsit, aki direkt vele akart ma lenni. (A fiam szerint hűvösben akart aludni:) (Nekik nincs légkondijuk az albérletben.)

Fura volt itt látni, nem tudok nem arra gondolni néha, hogy soha életemben ilyen szép testű pasim nem lesz.. vagy legalábbis nem sanszos. Mindegy, a tapasztalat alapján az kevés a boldogsághoz.

Megírok pár válasz emailt, aztán viráglocsolás.. és tulajdonképpen ma is jól esne kiruccanni, de valószínűleg nem fogok. Ránk szakadt a szünidő, kezdhetem szervezni, hogy melyik gyerek mikor hova megy. Viszont nem kell reggel korán szendvicshegyeket gyártani:) És igazán hangulatos a reggel kávé a kertben, még egyedül is.. végül is a kutya mindig örül nekem:).

Megvolt tegnap a színház. Mindig feldob Budapest, szeretem azt a körúti forgatagot. A darab nem volt rosz, de láttam már sokkal jobbakat is. Azt hiszem minden héten rám férne egy ilyen kiruccanás.

Ma délben megjelent a gimis fiam nálam, az irodában, láthatólag boldogan. Amikor a meglepetésemet látja, nekilát elmesélni, miért is nincs már suliban. Történt ugyanis, hogy a magyartanár tanítani próbált, az osztály meg nyafogott, hogy az utolsó héten ne... Mire a tanár: Akinek nem tetszik, haza mehet.

És haza jött. Ő egyedül. És azt hiszi, hogy mázlija van. Meg hogy a tanárnak van humorérzéke. Osztályozó konferencia előtt. És ez a háromból a legreményteljesebb gyerekem.. Valaki hívjon meg egy sörre most azonnal:)

Szeretem a hétfőt, új hét, új lehetőségek, új élet:) Még jobban robban bennem a munkakedv, mint máskor. Ez a mai is viccesen alakult eddig.

Reggel a szervizbe beadtam az autót, azzal az infóval, hogy amíg elintézem az ügyeim a szemköztes iparkamarában, addig találják ki, hogy mikor, mennyi idő alatt és mennyiért hozzák rendbe a gyönyörű dögöt, de nem nagyon tudok nélküle huzamosan létezni. Amikor végeztem, talán fél óra lehetett, a slusszkulcsom várt a szervizfőnök üzenetével, hogy balesetmentes közlekedést kíván.. nem először lesz soron kívül, ingyen kész a kocsim. (Imádok VIP lenni:)

Aztán munka, azt is szeretem, közben beugrott anyukám, aki szereti látni, hogy én ebédelek, és az sem érdekli, hogy a rajtam lévő évezredes fehér nadrágba üres hassal is alig fértem bele.

És végül a nap (eddigi) fénypontja: megjött a molinó, amit ki kell tennem. Kezdtem azzal, hogy széttúrtam otthon a garázst valami izéért, amivel el lehet vágni a drótot, amivel rögzítem. A titkárnőm azt mondta, hogy ő ránézésre meg tudja mondani, hogy az adott szerszám megfelel-e a célra. Sehol nem találtam egy árva szerszámot sem, így hívtam az exet, aki azt mondta, ne is keressem, mert ezeket elvitte mind, de kérjem el a nagyfiamtól, sőt, legjobb lenne ha a kölyök segítene feltenni. Letefonáltam, azt mondta a fiam, hogy mehetek érte, segít. Csak azt felejtette el említeni, hogy a leghülyébb haverjával jön (mind válogatott idióta, de ez a srác országos szinten a top) és hogy már ittak. Ez mondjuk, közölték, mihelyt beültek a kocsiba, de akkor már nem volt apelláta, főleg hogy a rosszalló arckifejezésemet látva a fiam ezt mondta : 'Anya, ne idegesíts, nem ma kezdtem el inni, tán csak jobban tudom nálad, hogy lehet-e ennyitől molinót pakolni!'

Határozottan szórakoztatóak voltak, a párszáz méteres úton az összes nőt kielemezték, a kevésbé csinosakat alkoholban mérve. 10 perc alatt meglettünk a molinóval, de addigra fájt már a rekeszizmom a nevetéstől. Hazafelé közölték, hogy kanyarodjunk el hozzánk, mert emlékeik szerint van még sör a hűtőben, azt adjam nekik a nagy munkáért. Megkapták, továbbá el akarták kérni játszani a maradék drótot és a molinó gurigáját. Hogy minek, azt nem tudták. Minden 19 éves ilyen lökött?:))))

Huh, ennek a hétnek is vége; jó lesz már újat kezdeni.

Fáradt vagyok, rendbe tettem a kertet, a fűnyírás ma klasszul ment, nyilván mert rövid a fű most. Az ex mondta nemrég, hogy a nagyfiam kérjem meg, hogy nyírjon ő füvet, anyukám meg érdeklődött, hogy a miért nem a középső fiam csinálja, aki velem él de kilóban és centiben engem egy 10-essel ver. Gondolkoztam és rájöttem: van kedvem csinálni, ezért nem piszkáltam vele a fiúkat. Totál tehetségtelen vagyok minden agrártudománnyal kapcsolatosan, de tény, hogy szeretek elmolyolni a kertben, virágot ültetni, locsolni, ilyesmi. Ez számomra is felfedezés volt, pár éve jöttem rá. Elég rohanós, stresszes az életem, valahogy ez megnyugtat.

Délben aludtam egy nagyot. ( Mint az ovisok, szokta mondani nevetve a fiam:). Délután a kertben pedikűröztem, aztán olvastam. Klassz azért ez az egyszerű női agy, nagyon lehet annak is örülni, hogy szépen mutat a lábkörmömön a sötétlila körömlakk, nem hittem volna, hogy felkenve ilyen gyönyörű lesz. Lehet, hogy bepróbálom kedden a kezemre is, amikor a Madáchba megyek.

Apropó, színház; az egy vicc, hogy nem tudom még, hogy kivel megyek. Egy barátom mondta, hogy érdekli, de kb 10-ből 2x lehet komolyan venni amit mond, így reggel rákérdezek és ha nem jön, akkor SOS szólok egy két-három szóbajöhető ismerősnek. Engem biztosan nem kellene győzködni, hogy menjek színházba, imádom:). Eleve már azt is, hogy felvehetem a gardróbban porosodó flitteres cuccaimat; szeretek elegáns lenni. (Nem business elegáns, mint egy meetingen, hanem csillogósan elegáns:). Pestet is imádom, hihetetlen hangulata van a belvárosnak esténként. Van pár kedvenc helyem, de szivesen sétálok céltalanul is.

Megyek fürödni, lehet hogy még írok.

Hát a mai nap nem a top... megittam egy egész doboz Heinekent. Sosem ittam még ennyi sört egyszerre, ez sem ment le könnyen. Egy barátom szerint mázlista, akire így hat az alkohol mint rám, mert nagyon olcsón be tud rúgni:))) Az tény, hogy ha iszom, azt szisztematikusan teszem, hangulatoldásnak, vagy hogy tudjak aludni. Ha jól emlékszem, utoljára 2009 szilveszterén rúgtam be. A szilveszter valahogy a számvetés ideje, hát úgy éreztem akkor hogy innom kell. Egyébként sem normális dolog egyedül szilveszterezni. Fél üveg pezsgő pillanatok alatt kiütött, teljesen boldogan mentem aludni.

Szétnéztem, semmi más nincs itthon csak sör. Pedig március végén rengeteg jól kinéző piát kaptam a meetingen a külföldi kollégáktól, de mindet elosztogattam, még az öt pici üveg pezsgőt is, amit a német vendég hozott. Most jól jött volna valamelyik, a pezsgő nagyon bevált búfelejtő, bőgök egy klasszat és alszom:)

Lehet, hogy ez egy egyperces bejegyzés lesz; várom a hívást, hogy induljak a kettes sorszámúért, aki most várható haza osztálykirándulásról. Óvatos menet lesz, délelőtt egy szűk úton úgy előzött egy barom, hogy egy pocsolyába bele kellett húzódnom, aminek az alján lehetett egy nagy kátyú. Utána olyan volt a menetzajunk, mintha magunk után húznánk az egész sárvédőt:). Megnéztem egy parkolóban, a kocsi alján kapott el egy műanyag lemezt valami, ami leszakadt és leért az úttestig. szerencsére nem folyik az olaj, attól tartottam. Izgalmas volt a parkolós jelenet, nem volt nálam hajösszefogó, fél kézzel a hajam kellet fogni, hogy ne söpörje fel a terepet, a másik kezemmel támaszkodtam, és lábbal próbáltam elérni a leszakadt lemezt. Sikerült annyira feljebb rugdosni (szakszerű női megoldás:):), hogy most már csak akkor ad ki traktorhangot, ha az útburkolat nagyon egyenetlen, de ennek ellenére a hétfő reggeli szervizlátogatásig nem akarok vele nagyon járkálni. Most haza hozom a kicsit, aztán az exet a munkahelyéről és befejeztem a taxizást.

A tegnap este megviselt kicsit, nem számítottam rá. Pedig semmi nem történt, volt egy vacsi, beszélgettünk, aztán fél 10-kor haza ment, mégis utána rám tört a ' de rossz senkihez sem tartozni' érzés. Szerencse, hogy ez mindig hamar múlik. Elég félős vagyok, ez is rátett. Ha a középső fiam itthon van, akkor azért nem jut eszembe hogy valami baj történhet. elmentem hamar aludni (hogy aztán hajnal hatkor egy kósza sms költsön egy lökött havertól:).

Csúnya eső megint:( Én meg szobafogságon, vagyis 'irodafogságon', mert a kolléganőm szabin van. Nehezen tolerálom a helyhezkötöttséget.

Tegnap vettem egy nagyon édi kávéfőzőt:). Visszaadom anyunak a négyszemélyeset, amit idekölcsönzött, amíg találok olyat, ami nekem tetszik. Hát ez ugyanolyan csak indur-pindur, kétszemélyes. Nagyon szép, olyan mint valami kis ékszer a konyhában; tripla élvezet volt reggel benne főzni a kávét:)

Elvittem az exet dolgozni, mert este rám csörgött, hogy rossz a akocsija, tudnék-e segíteni. (Mindig rossz az a kis dög autó; persze öreg is, de az első perctől mondtam neki, hogy olasz autót nem szabad venni. Én dolgozom olaszokkal, ha olyan mediterrán munkamorállal dobálják össze az autókat is, ahogy a közös munkánkat, akkor biztosabb gyalog közlekedni.) Örülök, ha segíthetek neki, úgy érzem, én sokkal könnyebben viselem a helyzetet minden szempontból. Beült mellém és megkérdezte  - kedvesen egyébként-, hogy ki ült a jobb egyben előtte. Mondtam, hogy a kisfiunk, de nem hitte el. Csak most jutott eszembe, hogy nem a kicsi, hanem a nagy, aki tegnap idesétált cuccokért és megkért hogy kocsival vigyem haza. Tekintve, hogy 202 cm a 'kis' kincsem:):), tényleg beletolja az első ülést a hátsóba, pedig közismerten nagy hely van a Mazdában hátul is. Szeretem ezt az érzést, hogy nem vagyok köteles beszámolni a dolgokról, még így is, hogy nincs kiről beszámolni.

Túl egy bevásárláson; holnap kétnapos osztálykirándulásra lelécel a kettes sorszámú gyerkőcöm. Ez egy tonna kaját jelent számára; gyerekeknek a kirándulás szó a 'buszon eszünk' jelentéssel bír:).

Meghívtam vacsorára az exet, mert van pár megbeszélnivalónk, és a kicsi is apamániás lett, amióta kezd neki derengeni, hogy a szétköltözés nem egy átmeneti állapot. Picit hozzájárult a meghíváshoz a humanitárius hozzáállásom: akármikor megy a kisfiam az apjához, minden alkalommal elmeséli utána, hogy apa pörköltet főzött krumplival. (Nem egy széles skála az, amit tud főzni.) Valamelyik délután egy gyors telefon közben megemlítette az ex, hogy épp a fent említett ételcsodát készíti. Akkor jutott eszembe hogy hátha enne valami mást. Első blikkre rávágta, hogy jó, akkor olyan lazannyát, amit csak én tudok csinálni, és kér majd hideg sört is:).

Fura, hogy a gyerekek hogy reagálnak a mi életünk alakulására. Az exférjem sosem volt egy mintaapa, nem focizott a gyerekekkel, nem ment velük sétálni, sok-sok könyörgés után becsatlakozott egy családi társasba nagy ritkán, de leginkább a közös tévénézést lehet vele töltött időként emlegetni. Az utóbbi másfél évben annyit dolgozott, hogy alig láttuk; haza jött, fürdött, evett, aludt.

A pindurkám eleinte egy vállrándítással közölte az összes ismerőssel, hogy 'apa meg a bátyám elköltöztek'. Egy hét alig telt el és alig várta hogy találkozzon az apjával, és ez a lelkesedés azóta sem csappant meg. Amióta az ex elköltözött, többet foglalkozott a gyerekkel, mint előtte akár egy év alatt. Én nem érzem fairnek a szitut, hogy apával hétvégén kézilabda meccset nézek, fagyit esznek és pókereznek, velem meg a munkanapokon verset tanul, takarítja a szobáját és ceruzát farag, de gondolom, a nyár majd old a helyzeten és nem én leszek a kötelesség, apa meg a szórakozás.

Az ex-szel remekül ki lehet jönni, amióta válunk. Hülyén hangzik, de végül is logikus: távolról egyszerűbb kapcsolatot tartani. Ehhez hozzájárul, hogy nem volt itt nagy tragédia, nem lehet nem szeretni a három fiam apját, csak nem volt szabad tovább húzni egy kapcsolatot, ahol a kettőnk jövőbeli elképzelései nem hogy nem egyeztethetők, hanem antagonisztikus ellentétben állnak. 

Hogy tudok ilyenkor álmos lenni... korábban éjfél előtt nem feküdtem le. Igaz, reggel hatkor nem lehetett volna úgy kirobbantani az ágyból, mint mostanában. Fura ez az egyedül alvás. Eleinte a franciaágy közepén aludtam, de utána az volt az érzésem, hogy mindig egyedül maradok benne, ha eltehénkedem az egészen.

Sosem voltam szingli. 17,5 évesen megismertem egy Adoniszt. Nem lehetett nem imádni. Olyan igazi első volt minden értelemben. Sok-sok éven át fel sem tűnt, hogy léteznek más férfiak is és el sem tudtam képzelni, hogy a gyönyörű testű Adonisz miért egy ilyen átlag nőt vett feleségül és nem valami bombasztikus Barbit. 30-32 éves koromra aztán rendeződtem önértékelésileg, és már nem hittem, hogy a Férfi szó egy gyönyörű sportos, izmos testet jelent csak. (Ma már elég konkrétan meg tudom fogalmazni, mitől Férfi nekem valaki.)

És most, 21 év után szingli lettem... nagyon testidegen érzés... de a kellemes oldalát pillanatok alatt meg lehetett szokni. Mert tele van pozitívumokkal:). Kezdtem azzal, hogy átrendeztem a nappalit, a gardróbot, kidobtam a virágot, amit mindig utáltam, stb. Most minden úgy van, ahogy nekem tetszik:). Fele annyi takarítás hárul rám. Valószínűleg nem az ex-férjem, hanem a rendetlen nagy fiam miatt érződik a különbség nagyon. A szabadságérzet, hogy nem kell elszámolnom az időmmel senkinek, szintén nagyon kellemes:) (Igaz, a holnap reggeli kuka kihúzás már az enyém.)

Egyszerű dal, primitív szöveg, de most akkor is ilyen kedvem van:)

Túl az edzésen, fürdésen, vacsin, némi kis koordináta geometrián, mert holnap matek témazáró a 13 évesemnek, jó ide leülni. Megbeszéltem magammal (ezredszer) hogy nem eszem meg este egy építőmunkás napi kalóriáját, mert azt az egy plusz kilót le kéne dobni, konkrétan anyagi okokból: két hete színházba menet le akart robbanni rólam az új nadrág; nem szeretem a bő cuccokat, minden passzos volt, ergo most  minden bevág mindenhol:). Na mindegy, pár nap és megoldom, azért nem lesz soha dagi mert egy kiló plusz már zavar. (Imádom, hogy a gyerekeim haverjai szerint én vagyok a legjobb alakú anyuka:):)

Valaki megmondaná, hogy mit jelent a blog esetében a feed? Mert nekem csak annyi asszociációm van róla, hogy eszem még egy sütit:):) (Jó ötlet így edzés előtt???)

Reggel a kolléganőm nem tudta feltenni az iroda elé a falra az akciós táblát. Hosszas reményvesztett próbálkozás után kért egy kalapácsot, de nekem az nincs, elvihették a fiúk, amikor elköltöztek. (Az exférjemmel ment a 19 éves nagy fiam is:(( ) Éljen-éljen a női probléma megoldás: találtam egy kloffolót, azzal sikeresen rögzítettük a molinót, a szembe szomszédok szórakoztatása közepette:).

Nemrég bementem az irodába, kloffoló az ügyféltérben jól láthatóan elhelyezve:). Lehet, hogy köze van hozzá, hogy ma rendesen fizettek a kedves ügyfelek?:):):)

A mozi jól jött. Bár mindenféle rosszat olvastam a Szex és NY-ról, és valóban csak egy szórakoztató amcsi limonádé, most jót tett. Az mondjuk vicces, hogy kb 10-szer éreztem, hogy a könnyeimmel küszködöm. Lehet hogy válás-terápiának napi 2-3 kiadós bőgés jól jönne. Kezdtem akkor, amikor a csaj fehérneműben a férje előtt mászkált, az meg csak a Tv-t leste.. hát tudnék hasonlókat mesélni:(. Pedig Carrie-nél azért kategóriákkal jobban nézek ki fehérneműben (is):).

Gyarló az ember, ami nincs, azt értékeli csak.. nem tudom hogyan tudtam volna helyrehozni a házasságom, tényleg annyira akartam... De az egyik kulcs momentum, ami betette nálam, az volt, amikor tavaly megkérdezte hogy mit kérek névnapomra és én egyetlen velem töltött estét kértem kettesben.. de elfelejtette és elment a haverjával sörözni:(. Basszus, sosem fogom megérteni, velem miért nem lehet sörözni...

Okay, no more crying over spilt milk, megyek aludni, holnap lesz egy üzleti ebéd, ahol el kell bűvölnöm a kedves partnert. Ez női partner esetében nem egyszerű:)

Hihetetlen, hogy amikor épp kezdek picit bedepizni, azonnal jön egy telefon a barátnőmtől, hogy mára vett mozijegyet:) Empátia a köbön:) Megtartom ezt a csajt, jól hatunk egymásra.

Pedig mindig férfi barátaim voltak. Sokszor hallottam már másoktól hogy nemek közti barátság nincs, de akinek sosem volt ilyen, annak nyilván testidegen. Nekem nem az, van amit egy férfi sokkal tisztábban és reálisabban lát, mint egy érzelmileg befolyásolt nő. Nem beszélve bizonyos szukról, amiben meg verhetetlenek az y-kromoszómások: Pl ha nem tudom mekkora aksit vegyek a kocsiba:) Ilyen esetben felesleges optimizmusra vallana a barátnőmet megcsörgetni:):)

Hogy imádtam korábban a hétfőt.. mert egy kis szabadságot adott a családi kötöttségektől. Ma már ez is csak egy nap. Szeretem, minden napot szeretek, csak meglepő milyen más érzések töltenek el bizonyos dolgokkal kapcsolatosan... Mennyire utáltam, hogy időnként az exem belenézett a telefonomba, a laptopomba. Nagyon nehezen viseltem az intimszférám megsértését. Azt hittem, hatalmas szabadságérzettel fog járni a kontrollálatlanság. Végül is, nem panaszkodom, kellemes.. de az eufória elmaradt:)

Az viszont kellemetlen, hogy nincs kivel színházba menni... a kettes sorszámú gyerekre általában lehet számítani, de Az operaház fantomja nem érdekli. Teljesen ciki felajánlgatni ismerősöknek, hogy nem akarnak-e velem jönni a Madáchba... És akkor még nem is említettem a céges meghívást, amin illene megjelenni, vagyis üzletileg előnyösen hangzik. De a meghívón ez állt: 'Szeretettel meghívjuk Önt és partnerét'.. most ehhez honnan szerezzek egy pasit?:)

Ma nyírtam füvet másodszorra.

Múlt hétvégén 'megtanított' az egyes számú tinifiam rá, kb 3-4 tőmondatban elmondta, mit hogy, aztán odaadta a fűnyírót. Mondom neki:
- Oké, akkor légy szives szedjétek össze a kutyakakit a kertben és utána füvet nyírok.
Döbbent tekintettel néz rám, majd visszakérdez:
- Azt meg minek, majd a fűnyíró felszedi a fűvel együtt, apával úgy szoktuk.
Na, itt már én döbbentem meg:
- És kakis lesz a fűnyíró????

Erre a gyerek, némileg inderülten magyarázza:
- Anya! Tanuld meg: 1. Olyan nincs hogy kutyakaki, csak olyan van, hogy kutyaszar. 2: A fűnyíró nem fogkefe.

:))

Egyébként akkor egy tortúra volt a fűnyírás, a végére már bőgtem, hogy hogy lehetek ilyen béna, ugyanis a non-stop esőtések miatt hatalmas volt a fű. Ma már jobban ment volna, ha a felénél nem kezd el zuhogni az eső, de azért mindig összeszorul a gyomrom, amikor nekilátok valaminek, ami nem kifejezetten női munka:((

 

Második élet, második fűnyírás ma és második  blog, mert az elsőt egyszerűen nem tudtam kezelni.. valszeg gyári szőke lehetek.

Talán most.. becopy+paste-elem az előző blogom első bejegyzését (mert hogy addig jutottam:)